Útközben - On the way: Camino Via de la Plata 2.

Zarandokut-jelzes egy meridai forgalmi csomopontban

BUCSU CACERESTOL

A szalloda belso kertje ejjel

Tehat Hotel la Bohéme, Santiago es az o rozsaja.
Rosa este elmeselte, hogy hetfon, ablakpucolas kozben latott elottuk elmenni hatizsakkal. Akkor erkeztem, az alberguebe tarthattam, mikor fontrol lathatott. Rakerdezett, miert indultam erre a hosszu utra, nehany mondatban felvazoltam, a valasztasi lehetosegeimet es a jelen aggodalmaimat is. Hogy isten a tenyeren tart, de nem akarok vele bizniszelni. Remeli talalok állást. Mondtam, nem keresek, hiszen itt is nagy a munkanelkuliseg, persze nem allok ellen... Tetszessel jegyezte meg, mindezzel egyutt milyen mosolygós vagyok, bizakodva csillog a szemem. Hat én is csak ugy vagyok meg, mint legtöbben, néha lent, néha fent, aztán meg legfeljebb belehalok, am mindannyian igy vegezzuk - valaszoltam, es osszenevettunk.
Ezutan setalni mentem a foterre, egy helyi zenekar koncertje folyt, helyes fiatalok, vilagslagerek, sajat dalok, egy estere eppen megfelelt, tancoltam is a tomegben.

A nevuk The Little Hungry Band. Par perccel ezelott meg az ehenhalasrol beszelgettem. Atitat a szinkronicitas, csak nem tudom kiolvasni, mit uzen. Betageltem facen, blogspoton, es a szallo oldalan is jo sok kepet, " thank you for everything" - ide nehany olvasó is atlajkolt.
Apropo nev. Meg Portugaliaban kezdtem el hasznalni a masodik nevemet, az elsot se megjegyezni, se kimondani nem tudjak. Am csak itt, a Rosa fele vicces atkereszteleskor tudatositottam ezt. Most mar kovetkezetesen az Eva-t hasznalom.

Ejszakai kilatas a toronyszobabol

Reggeli utan Rosa elcsomagolt egy szelet tortat az utra, hogy ne ehezzek (elozo nap harom euro-ert fogyasztottam egy ilyen finomsagot), mondta ezt mosolyogva. Fizettem, es a hetvegi ar helyett hetkoznapit szamolt, ugye igy valamivel jobb? O hogyne, hiszen egy ejszakai zarandokszallas ara a kulonbseg!. Adott nevjegykartyat, irjak emilt, hogy alakul a sorsom. Es higgyem el, minden jo lesz. Ahogy Aranka biztatasat Finisterreben - szerinte mert mindent elengedtem, meg fogom talalni a helyemet - igy ezt is befogadtam. Ok a helyukon vannak, a dolgukat vegzik, nem maguk nyugtatasara mondtak, valoban nekem kivantak a legjobbat.
Erzem az Univerzum tamogatasat, a sok segitsegen tul a folyamatos tanitasban - meg a facebookon tortentekben - is.
Rosa intelligens, vilaglatott fiatalasszony, nehany evet elt Franciaorszagban. Ferjevel atlagos, szakadt bolcsesznek, egyetemista-felenek neznek ki - Nirvanas vagy kinyult, olcso polo -, nem szallodatulajdonosnak. A szinkronicitast emlitettem, Santiagot. Marokkot, Coelho konyvet, a toronyszobat... Freudrol hallott, Jungrol nem. Raebtedtem, hogy delen elik az eletet, mi meg tobbet elmelkedunk rola. Az okorban delen muveltek mindkettot, mig mi szaladtunk az osztoneink utan.

Eso, boru, legalabb volt miert felvennem a turacipomet, ket es fel honap utan harmadszor. Egész nap huszonfok.
A kesoi reggeli utan - nem jar hozzajuk zarandok, turistakra vannak berendezkedve - Buen Caminot kivantunk egymasnak, szinte egyszerre mondtuk ki, hogy az élet is egy Camino. Ugy engedett el, mint anya az iskolás gyereket. Kikisert, integetett, ahogy csak filmekben lattam, s napközben, a sutemenyt kibontva vettem eszre, hogy műanyag kanalat is csomagolt hozza. O, az anyakomplexusaim! Az éggel egyutt elsirta magat a bennem megrekedt kisgyerek.
Az is keptelensegnek tunt, hogy valaha egy sort is irjak meg e blogba. Kinek? Minek? Mifele illuziokban ringatom magam? Akad-e akar egy ember is, aki megkozelitoleg azt olvassa, amit irok, s nem pusztan csak sajat elmejet lapozgatja? Szoval megint onsajnalati orakat toltottem. Bloggertarsam sorai jutottak eszembe, am valahogy azok is csak mifelenk latszanak ulni, a deli nepeknel nem jellemzo, hogy valaki teljesen magara maradjon:

"Akkor vagy igazán békében magaddal, amikor már nem akarsz elmagyarázni, megértetni senkivel semmit. Sőt magadnak sem keresel kifogásokat. Csak döntesz, közölsz, mész az úton. Ha értenek, és életed egy szakaszán elkísér bárki az utadon, akkor megéled az együttlét minden pillanatát, de nem válsz függővé tőle. Kész vagy bármikor elengedni, mint mindent, ami nem Te vagy. Ha nem értenek, és egyedül vagy, akkor sem zárulsz be, csak elfogadod, hogy egy olyan szakaszon mész keresztül, amit csak egyedül tehetsz meg. De tudod, hogy mint minden, ez is elmúlik egyszer." (Tamasi Timea)

Nem voltam bekeben onmagammal. Egy darabig ucsorogtem a foteren, néha szemerkelt, arkad alá huzodtam, toporogtam, s ráébredtem, hogy nekem most bizony faj s szivem. Céltalannak ereztem magam, hova es minek tovabb menni, ha itt otthon ereztem magam, szivesen fészket raknék. Ugyanakkor eszrevettem, hogy a város finoman kitessekel. Okafogyottnak ereztem a gyaloglást, barhova menest, üresség sajgott bennem, de indulnom kellett tovabb, hat elbuszoztam Meridaba. Egy mogottem ulo néni szendviccsel kínált, am meg csak éhes se voltam.
Anicca... Ez a fájás is elmúlik egyszer.

MERIDA

Alkonyat

Felkeszuletlenul indultam világgá, a Plata városai is meglepetésként ertek, csak meregettem a szemem a csodalkozastol. Legeloszor Zamoranan ámultam el, hogy Astorgat is felulmulja, Salamancaban azt ereztem, az meg az előzőket is. Caceres minden eddigit, a szivemben legalabbis. Az ilyesmi epp ugy egyéni szálakból szövődik ossze, mint ahogy minden szubjektiv megtapasztalas.

Egy szieszta itt? - Alcazaba

A zarandokszallas szep helyen, parkban, szabadon koszalo kacsa-es libarajok kozott, egy regi malomban, a folyon talalhato. Annak, aki ugyes. Persze megint sziesztara erkeztem, minden zarva, csak egy bar ajtaja nem, jobb hijan oda begyalogoltam, eppen a tulajdonos csaladjanak vasarnapi ebedje kozepebe. Mert hogy zarva voltak a szentjeim, az ajto meg szelloztetes okan nyitva. Ezt a helyiek nyilvan tudjak, es ilyenkor ugyse moccan senki az utcan. Kamaszlany ket falat kozott felugrott, kikisert, iranyba forditott. Egyebkent nem csak szieszta, es vasarnap, de fiesta is. A latnivalok fele zarva, es hogy mik volnanak azok, azt is csak az utca emberetol tudhattam meg kesobb, ahogy varosterkepet is egy csalad kezebol konyorogtem ki, nekik volt negy, nekem meg egy se. Kesodelutan felszedelozkodtem, talalomra elindultam, es az eppen nyitvatarto Alcazaba erodbe botlottam. A penztaros joember nem nyugodott, mig ertetlen fejemnek pantomimmel el nem magyarazta, hogy kombinalt jegyet vegyek, ugy olcsobb, ami most zarva, azt pedig reggel meg megnezhetem.

A romai hid

Vicces, hogy folyamatosan watergoth-nak emlegettem a vizigotokat, nem ertve, miert nem ertik. Sokara figyeltem meg, hogy spanyolul visigoda, angolul visigoth a nevuk.

Alcazaba, a mor erod naplementevel

Egy lengyel lanyka bogarat ultetett a fulembe a Mozarab Caminoval. Ha mar erre setalok, nezzem meg Granadat es Cordobat, az is egy zarandokut. O busszal jarta vegig ezeket a varosokat. Az osszes info, amit adni tudott, hogy a cordobai nagymecset reggel felkilenctol feltizig ingyen latogathato. Haha, evvel vagyok ki az osszes vizekbol! A sevillai terkepet ram orokitette, hasznat is vettem.

Mor erod, vizigot ciszterna

Terveim szerint nyolckor keltem volna, a neznivalok csak feltizkor nyitnak. Am egy olasz bicikliscsapat eldontotte, hogy hatkor van ebreszto, futyuresztek, enekeltek, kiabaltak, csapkodtak.

A romai szinhaz hajnali fenyben

Felkeltem, es megeresztettem a szokasos "zarandok vagy hulye turista"-szoveget. Az egyik pimasz hangon visszabeszelt, nem tudom mit, mert olaszul, de a masikuk leintette. Mindenesetre oda lett a hosszu alvas, hiaba volt idom, csak faradt maradtam. Hosszasan puffogtam meg magamban, a harom, szekrennyi olasz kint mattott a gepen, am az egyikuk visszajott, megfogta a kezemet, olaszul hadarta hogy bocsanat, es o zarandok, nem turista. En meg bunbano zajongoval nem talalkoztam, hat csak bamban neztem ki az almos fejembol, o meg meg kifele menteben is azt hajtogatta lehajtott fejjel, mintegy onmaganak, hogy zarandok es nem turista. Mire felebredtem, hogy megsajnaljam, elhajtottak. Igy ne legyek jelen, ahol eppen vagyok, es okozzak ki tudja mikor gyogyulo traumat egy nagy melaknak. Bune alol feloldozatlanul hagytam elmenni.

Ebredezo varos

Merida érzelmileg nem érintett meg, kulturleny-reszemet annal inkabb. A Romai Birodalom legfontosabb tizenhat varosanak egyike volt. Hagyomanyos multikultura: romaiak utan a vizigotok es a morok is itthagytak kezuk nyomat, emellett jelentos zsido kozosseg gyarapitotta a varos gazdagsagat. Lepten-nyomon muemlekbe botlik az arrajaro.

Diana-templom, a beletoldott reneszansz palotaval

ZAFRA

Delben Meridabol kifele...

Utkozben, egy nevet se tudom valoban apro, poros faluban egy falusi asszonynak tuno falusi asszonyt lattam padon ulve, Trockij eletrajzat olvasta, szemre vagy nyolcszaz oldalban, mert mellehuppantam pihenni, igy lattam hogy a hatszazhuszonegyediknel tartott, de meg nem volt vege. Nekem ez olyan, mintha egy szabolcsi neni Engels vagy Che Guevara eletet olvasna. A kepen meg orakig kuncogtam.

A palota ma Hotel Parador

Zafra egy kozepkori varoska, ma csendes, egy kis var, benne a palota az ekessege.

Filo, az egykori ferences kolostorbol atalakitott allami albergue gondnoka jo kapcsolatban van a caseresiekkel, lelkesen ujsagolta, hogy emilt valtottak, irta nekik, hogy itt vagyok, es onnan uzenik nekem, hogy tovabbra is jo utat kivannak! No, hat Extremaduras albergue-gondnokok egymas kozott. Ennek meg hasznat lattam Zafraban.

Plaza Grande

Filo ferje keszitett reggelit, benne volt az arban. Mikor vegeztem, es indulni keszultem, utanam ugrott, kezet razott velem, csillogo arccal jo utat kivant. Nahat, eddig egy szot se szoltunk egymashoz...!

A casaresi tortenesek nyoman arra a kovetkeztetesre jutottam, hogy tisztelnek es tamogatnak, amig zarandok vagyok, csak ne akarjak maradni.

CALZADILLO DE LAS BARROS

Landscape foldutrol. Kertem, megkaptam.

Orszagut, elegem volt, foldutat, termeszeti kornyezetet kivantam. Pueblo de Sancho Perezbe igyekeztem, a szallas kuriaja tetszett meg fotorol, es ugy terveztem, rovid napom lesz, kicsi tavolsaggal, delben indultam, keves vizzel. O, az en terveim...! Mint valahol Salamanca elott a mozarab templom, kesobb meg a romai diadaliv, amit meg akartam nezni, egyikbol se lett semmi. A szallas egy ideje mar bezart, bar minden prospektusban hirdetik. Az egesz falu mintha zarva lett volna, a boltban rohado aru (vegul a jardaszelen uldogelo ir hazaspar kinalt ennivaloval), a kocsmaban a pultot szetbontva keritettek elo nekem a ki tudja mikor legurult belyegzot. De legalabb volt. Jelzes azonban nem. A falu vegen kavarogtam, amikor egy emeleti erkelyen megpillantottam ket gyereket, felkiabaltam, ok szoltak a szuleiknek, akik lelkesen mutattak az utat. Egy darabig egyertelmu is volt, aztan kette valt. Persze, hogy nem a megfelelot valasztottam. Csak kettot leptem, amikor mogottem hangos korus kiabalt, hogy ne arra, hanem amarra. Az egesz csalad kint szorongott az apro erkelyen, azt figyelve, jo iranyba megyek-e. Lett is tajkep hamarosan.

Farm kaktuszsovennyel

Aztan megint orszagut. Nem kentem ra a koszra naptejet, meg is pirultam, mint egy gusztusos grillcsirke. Delutani forrosag, mar az aszfalt is sutott, viz es arnyek nelkul. Nem vett fel senki, elhajtottak a legkondicionalt autoikban. Eszembe jutott, hogy bezzeg Portugaliaban, ahol amikor nem is akartam stoppolni, akkor is megalltak...

Falu a semmi kozepen, het ora, a halalomon voltam. Ember sehol, kiveve egy autost, akit leintettem, adjon mar infot az alberguerol. Ja, az masfel kilometernyire van innen, mutogatott kifele, a pusztasag masik iranyaba. Amilyen kepet vaghattam, ram lehetett irva, hogy en innen mar egy tapodtat se, plane nem a nem tudom milyen alberguebe, ami talan tetves, koszos, inkabb levackolok itt, a foteren... Szoval kiszallt az ember, a laban feher szallodai frottirpapucs - ezen azert felnevettem -, odaterelt egy hazhoz, becsongetett, idos hazaspar ki, o el, azok atkisertek egy utcaval odebb, hagytam magam, bar nem tudtam mi folyik, csak remenykedtem, hogy agy lesz a vege. No hat: attol fogva, hogy odapottyantam a kuszobukre, atmentunk, megmutogattak mindent, nem kertek se a nevemet, se a fajtamat, csak ugy kezembe nyomtak egy negyszobas, berendezett haz kulcsat, avval, hogy reggel hagyjam a szalon asztalan, nem telt el tobb, mint nyolc perc! A gyerekszoba szekrenyeben egy huszevvel ezelotti kamaszlany ruhai, a polcain mai kisfiu jatekai, a falakon csaladi kepek, a hetvenes evek joletet idezo, falba epitett, barna muanyagburkolatos legkondi, borkoteses konyvsorozat - talan a hozzaillo polccal egyutt vettek -, a konyhaban utolag felfurt IKEA-s lehajthato asztalka (epp mint az enyem volt, nemreg meg Kobanyan), az iroasztalon mechanikus Olivetti-gep, itt-ott kilencvenesevekbeli videokazettak, a furdoszoba fiokban oskori, korszerutlen intimbetetek, a nappaliban plazmateve, a tetoteraszon nyolcvanasevekbeli presszo muanyag butorai... Egyebkent ragyogo tisztasag. Varta a nem tudom kit, vissza valahonnan, ahova elment.

Mindez enyem lett annyiert, mint egy halotermi agy. Micsoda ut ez is onnan, hogy nem jartam soha spanyol otthonban, majd mikor hivtak, feltem belepni, aztan eljutottam egy ebedig az etkezoben, most pedig kaptam egy egesz hazat, igaz, uresen....

Reggel otthagytam egy cedulat,. "Gracias, Eva, Hungria".

A lelkemre kotottek, hogy itt aludjak, ez a legkenyelmesebb. Szuloi halonak gondolom.

MONASTERIO

A zamorai albergue Filoja tovabb ajanlott az itteni alberguebe. Mindjart kilepek az Extremadurabol, at Andaluziaba, es utoljara meg jolesett ez a gondoskodas, hogy kezrol-kezre adtak immar a harmadik helyen.

A templomosokrol elnevezett etteremben osszefutottam ket spanyol zarandokkal a szallasrol. Az oreg (coruñai) halasz nyomban megitatott velem ket sort, a vendeglos meg gratisz egy kis likort. Na mondhatom, majdnem bajba kerultem. Szerencsere az etel jo zsiros volt. Az etel... A halasz mindenhol halat eszik, itt capat rendelt. Igy - a szarazfold kozepen - megkostolhattam en is e joszagot (nem tetszett, nagyon erosen tengeri halizu), aztan torhettem a fejem azon, hogy ha embert evett, akkor en kannibal lettem-e. Es persze, hogy csapta a szelet, nyomult, hogy sajat hajoja van mar szemelyzettel, mindjart nyugdijba megy, abbahagyja az egeszet, vegigdolgozta a vilag tengereit kapitanykent, sok penzt keresett, nemreg valt el... Megkerdeztem Tangerrol, es persze mit mondhatna egy halasz mast, mint hogy gazdag a part arrafele halakban, japan es kanadai hajok is halasznak ott. Csak elelmiszerert volt kint rovid ideig a szarazfoldon, vigyazni kell akarhogy zar az ember mindent, feltorik, elviszik, ez zuros hatarvaros. Hogy milyen lehet egy nonek ott, arrol nem volt velemenye. (Ugy emlekszem, Coelho pasztorat is itt fosztottak ki.)

A masik zarandok invitalt, hogy menjek ki vele a monostorba, osszuk meg a taxi-koltseget. Leraztam, avval hogy megteltem a muemlekekkel. Aztan sziesztakor megis megkerestem ot a szallason, es nem bantam meg, hogy meggondoltam magam. Meg akkor sem, ha nagyitos tukrot mutatott onmagamrol. Bar tobb nyelven beszelt, eppen angolul nalam sokkal gyengebben, igy egyetlen kozos pontkent azt hajtogatta folyton, hogy "cultura, cultura!" Mindenrol mindent tudott, kezzel-labbal magyarazott. A magyar tortenelmet es jelen belpolitikat szintugy ismeri, o is nyomban Berlusconit hozta peldanak. Mint minden olasz korabban az uton, meg meg kesobb is. De hogy miert eppen mindig, es minden olasszal a politika kerult szoba, azt nem fejtettem meg. Na szoval egy kultursznobbal alltam szembe, aki boldog volt, hogy tarsara talalt. Mulatsagos volt igy nezni onmagamra.

A monostor napjainkban, es a del-galiciai zarandok, akinek az elmenyt koszonhettem

Monasterio a kozeli Tentuida monostorrol kapta nevet. Az epulet alapja egy mudejar (a kereszteny fenhatosag alatt elo muzulmanokat nevezik igy) mecset. Tehat az arab es kereszteny kultura, a mudejar, a roman, got stilusok talalkozasanak szep peldajat lathatjuk itt.

Teljes abszurditas: mujedar mecsetben Morolo Szt. Jakab oltara, aki raadasul ott se volt...

Hetszaz eve halott az arabok erkezesekor, eleteben is egy vandorlo igehirdeto, nem harcos volt. Elvileg eppen a szeretet igejet hirdette, nem a meszarlaset. Hogy mi mindenre kepes az emberiseg kollektiv egoja!

Spanyol katolikus csempeoltar, mudejar padlo es boltivek, alexandriai szarkofagok

Az alig latogatott, am hipermodern sonkamuzeum multimedias szobajaban kaptam ingyen lehetoseget szamitogepezni. Amilyen viccesen hangzik, olyan is volt, hat meg az, hogy megkaptam az egesz szobat egy akkora monitorral, ami majd kiszurta a szememet, egy szupergyors geppel, a reggeli nyitastol a szieszta elotti zarasig. Reszben ott irtam ezt a posztot. Felorara az egesz muzeum is az enyem lehetett, az egyetlen dolgozonak ugyanis - aki egyben a varoska Turismosa is volt - el kellett mennie valahova, addig ram zarta az epulet digitalis kapujat. Csereben elkepesztett avval a csodalkozo kerdesevel, hogy miert akarok bemenni a San Pedro templomba, amikor oda nem lehet, csak unnepi misere nyitjak. Hat azert, mert itt vagyok, es mert a keves kezembe kerulo anyag ajanlja, mint mozarab kulonlegesseget!

GUILLENA

Egy kicsit gyalog, egy kicsit stoppal. Korben a Tentuida Nemzeti Park hegyei, aztan kilepes az Extremadurabol, es seta az andaluz dombok kozott. A tojas nem fone meg, de azert a harmincegynehany fokban alaposan melegem van. Talan szerencses, hogy szeptemberig totyogtem az uton, nem ertem le augusztusban.

Tentuida Nemzeti Park

Egy idosebb novel szoba elegyedtem, gyerekkoraban a szuleivel jart Budapesten, Pragaban es Berlinben, felnove sajnos nem volt penze mar utazgatni.

Egy falat arnyek

SEVILLA

Motto: "...Néha találkozunk egy csodálatos emberrel. De az csak rövid időre szól. Talán vakáción vagy vonaton vagy akár a buszra váró sorban. És ők egy pillanatra megérintik az életünket, de ez az érintés különleges. Ahelyett, hogy keseregnénk, mert nem lehetünk velük tovább, vagy nincs alkalmunk alaposabban megismerni őket, nem jobb-e örülni annak, hogy egyáltalán találkoztunk?" (Marian Keyes: Görögdinnye)

Naplementeben furdo varos

Agyrem delutan negykor beesni egy nagyvarosba, miutan hosszu kereskedelmi-es iparnegyeden vergodte at magat az ember. Itt majdnem tojasfozo hoseg, ahogy josoltak, el is hiszem, hogy augusztusban megfott. Probalkoztam, kerdeztem, hogy visz-e busz esetleg a belvarosba, am a tomegkozlekedes eleg vekonyka, aki nem gepjarmuvel, az kerekparral vagy gyalog jar. Az ovaros utcait mar a jelzesek is ellepik, lathatoan nem tegnap epitettek a Camino Santiago Via de la Plata kek-sarga kagyloit a falakba. Tehat delutan negy, se szallasom, se fogalmam a varosrol. Beultem egy taxiba, es elvitettem magam Pierre egyik szallashelyere, am az most nem uzemel. At egy masikhoz, amit ajanlott. Csak egyetlen ejszakara volt helyuk, az is az utolso ures fekhely egy negyagyas haloteremben. De legalabb a kezdet letudva. Mindjart elso ejjel nem is talaltam vissza, aprobetus terkeppel az Alfalfa es a Judeira gyeren vilagitott, girbegurba sikatoraiban, elsirtam magam faradtsagomban. A vendeglatohelyek tele, senki nem ert ra velem foglalkozni. Vegul ket regebben itt tanyazo nemet turista vett gondjaiba, profibb terkeprol eliranyitottak egy darabig, azutan ket francia.

A Turismo itt olyan, mint egy nagyuzemi futoszalag, nem kulonosebben erdekelte oket a problemam, vegul talalomra estem be a kovetkezo szallashelyemre, jo dragan talaltam agyat harom ejszakara egy ultramodern, szemelytelen ifjusagi hostel halotermebe. Kulcs helyett is ujlenyomat-olvaso funkcionalt. De legalabb a katedralis mellett, elteveszthetetlenul. Bar noi halotermet beszeltunk meg, nyolcagyast, amiben papiron most csak harom lany volt, a recepcios valamit osszekavart, mert het tinedzser fiu koze csoppentem, mixed room-ba. Lehurcolkodas, intezkedes, felcuccolas, nyolcagyas, noi, am mindvegig egyedul voltam benne. Tehat megint valamit osszekavart, azonban evvel jol jartam. Eppen ugy tortent minden, ahogy tortennie kellett.

Jut eszembe, a bogaraimat, az asztmamat es a refluxomat valahol elhagytam. Mehet utanuk a tobbi vacaksag is.

Nyomokban latszik, hogy a katedralis egykor mecset volt

Sevillat is a hagyomanyos multikultura gazdagitja, romaiak, zsidok, morok, ciganyok, keresztenyek egymas hegyen-hatan a tortenelemben, epitett kornyezetben, mindennapi eletben. A bevandorlokrol - berbertol fekete-afrikaiig - nem is szolva.

A katedralis belul

Nem csak a varosi, de az Andaluziai Turisztikai Kozpont se tudott anyaggal szolgalni sem a Via Augustahoz, sem a Camino Mozarabhoz. Se terkep, se szallaslista (tudom, nincs albergue, de legalabb az egyeb megfizetheto lehetosegekrol jo lenne valami, hogy be tudjam osztani az idomet, eromet, etapokra bontani az utat). Kaptam egy kisse elnagyolt Andaluzia-terkepet. Jelzes nincs felfestve, kutat, boltot napokig nem talalni, zarandokot meg ugysem, ezt mar olvastam. Erdekes lesz.

Megtudtam, hogy a granadai Alhambraba hetekre beteltek a jegyek, sokkal elobb kell foglalni (52 euroert!), a sevillai Alcazarba (eredeti neve itt is mor: Alcazaba, hiszen erod) is legalabb napokkal korabban, vagy allhattam volna fel napot sorba. Akkor ezek kimaradnak. Talan lassan lekopik rolam a buta turista-szemlelet, hogy mindent tetelesen, listazva meg kell neznem, ha kulfoldon jarok. A varostol elsore kultursokkot kaptam. Csak setaltam, szivtam a levegot, probaltam befogni valahogy ezt az atlathatatlan kultur-zsufoltsagot, utikonyv, felkeszultseg nelkul. Remenytelennek tunt, es nyomaszto vallalkozasnak. Eszmelesemhez, a varoshoz kozelebb keruleshez egy Filippo nevu fiatal olasz archeologus srac segitett hozza. A sokfele, szallodak, miegyebek altal szervezett ingyenes varosnezes kozul joszerencsem az ovehez sodort. Attelepult, nem askalodik tobbe, inkabb megosztja humorat, lenyugozo tudasat az ifjusagi szallasok populaciojaval, szukseg szerint percenkent valtva vagy hat nyelvet. A tulkinalatbol persze o is csak szeleteket tudott megmutatni, am folyamatosan vagy tatva volt a szam a hallottaktol, vagy konnyezett a szemem a nevetestol. A szokasos adomany 3-10 euro, messze alulmulja az irodak arait. A zsidonegyedi delutan utan elmentem a muemlekvalogatosos reggeli (11 orai) setajara is. Tetszett a csapat, erdeklodo tizen-huszonevesek Japantol Uj-Zelandon at Szaud-Arabiaig. Feketek, feherek, tarkak. A korosztalybol csak en es egy masik olasz logtunk ki.

Erkezesem delutanjan arra figyeltem fel, hogy nem lattam egyetlen "Hopp on-Hopp off" buszt sem. Am eppen mikor erre gondoltam, fel perc mulva belebotlottam egy megalloba. Na tessek, hogy amire spontan gondolok, az rendre felbukkan, amire meg szandekosan, az sosem! Ennek feldolgozasa, a tanulsag levonasa meg folyamatban van... Kertem prospektust, menetrendet, hogy jobb hijan majd evvel jarjam be a varost egyik nap. Milyen jo, hogy nem tettem, mert elobb botlottam Filippoba! A buszok a kis sikatorokba, apro terekre be se tudnak menni, a magno szovege pedig szokasosan hivatalos, az ara se ketfiller. Szas masik aprosag mellett tole tudtam meg, hogy a Star Wars Naboo-jeleneteit a sevillai expo alomszep foepuletenel forgattak.

Sevillaban ugyszolvan mindent kivulrol neztem meg, mar amit egyaltalan. Nem fizettem masert, mint a katedralisert, a zsido muzeumert (jelentektelen gyujtemeny, leginkabb az egyfos szemelyzet hozzam valo kedvessegeert erte meg, amint megtudta az ember,hogy zarandok vagyok - egy kereszteny uton! -, nyomban VIP-elbanasban volt reszem, reszletes Judeira-terkepet kaptam a pult alol, mig a velem levo, osztrak ujsagiroigazolvanyt lobogtato olaszra ra se nezett, akitol pedig megtudhattam, hogy az utcafrontos zsinagogak emeleti ablakainak szama mindig ot), valamint a Pilatus Palotaert.

Tobbedik probalkozasra sem sikerult vilagos kulonbseget tennem a mudejar (kereszteny kornyezetben elo arabok, itt morok) es a mozarab (vallasat megtarto, am arab kulturat atvevo keresztenyek) epiteszete kozott. Mindenki legyintett, hogy aki nem specialista, az csak az evszambol tud kovetkeztetni, ha itt voltak meg a morok, akkor nagyobb valoszinuseggel mudejar, ha mar nem nem voltak, akkor csak mozarab lehet.

Casa la Pilatos

Fodraszt kerestem, hiaba meregettem a szemem, sehol nem talaltam. A Turismo-s lanyok informacioit ehhez se tudtam hasznalni, szerintuk a kozelben nincs, es az El Cortes Ingles-be kuldtek, ami eppen egy tomott penztarcanyira volt tolem. Gondoltam egyet, megszolitottam ket frizurazott holgyet az utcan, es a "peluqueria" szot hajtogattam. Kozrefogtak, befordultak velem egy sarkon, betoltak egy fodrasz-szalonba, par ajanlo szot is csatoltak mellem, meg egy szekbe is belenyomtak. Rendeltetesi helyemre elszallitva es illetekesnek atadva, ahogy errefele illik. A mellettem ulo asszony hajfestesi hatoidejebe eppen belefertem, negyedora mulva mosott, vagott hajjal, es elegedetten alltam fel. Ehhez csak annyi kellett, hogy tetszoleges sorrendbe egymas melle helyezzem a "pelegrina", "a pie", "Santiago", "calor" es "sol" szavakat. Adtak cserebe egy praktikusan rovid frizurat, finomsagok nelkul, nem magyarazgattam, milyen legyen a fulemnel, itt meg ott. Annak orultem, amit kaptam. Az astorgainal jobban sikerult, igaz, ketszer annyiba kerult. Jo fejem lett, jófej lettem, meg voltam elégedve. Hja kerem, a hajamat egy Sevillai Borbely-no vagta!

Nem tudom, miert most, de felmerult bennem a kerdes, hogy befessem-e. Astorgaban meg egyertelmu volt, hogy vagas utan tovabbra is festes, hiszen fakon szurkul mar. Itt azonban nem jutottam dulore. Belul se festem magam...

Judeira szuk utcaja. A negyed neve itt is kereszteny, Barrio de Santa Cruz, a katedralis harangtornya pedig romai alapokra epult... minaretnek

Ugy tunik, az Astorgaban feladott csomagom vegleg elveszett, reklamalni nem tudok, mert nincs itteni lakhelyem. Nehany ertekesebb ruhanemuvel egyutt odalett a Portugaliban talalt, utam soran emblematikussa valt konyv, es az egyhazi, stb. igazolasok, melyeket hiusagbol, birtoklasvagybol gyujtottem be sokadszorra is. Ugy kell nekem. Mehetek a sivatagba turacipot, esokabatot, meleg Quechua-zoknit, tovabbi folosleges holmikat cipelve, mert ragaszkodom hozzajuk, se elajandekozni, se postan ismet dragan kockaztatni nem akarok. Akkor cipeljem! Epp csak racket-uto nincs nalam, igy aztan lathatatlan legios se valhat belolem.

Halovany elkepzeleseim szerint Mozarab Camino, Via Augusta, aztan Marokko kovetkeznek. Vagy nem.

Ha nem tevedunk el, nem botlunk az ejfelei kormenetbe,

lemaradunk az aluminiumletra vicces latvanyarol is, amelyik vegig kovette a barokk oltart...

Sokat tanulok a feszen is, avval egyutt, hogy nem tudom jol hasznalni a portalt, fuggo vagyok, a szo teljes hatter-tartalmat magamban hordva, ennek megfeleloen hasonlo fuggoket vonzok magam kore. Elet helyett pszeudo-eloket. Tanitast persze mindenhol kapni, meg az mp3-bol is isten szol, rajtunk all, hogy meghalljuk-e, eletet szulunk-e belole, vagy csak passzusokat, amiket aztan onmagunk "bolcsessegevel" elegedetten, kulonbozo forumokon szajkozunk. (E mondat javaval az elhizott, depresszios, alkoholista, akarhanyadik generacios holokauszt-szindromas es meg sokproblemas, szamomra megis szamos okbol hiteles baratomat plagizalom eppen. E blogban gyakran ot idezem hivatkozas nelkul, azt se tudvan, mi volt az enyem, mi az ove. Mert tanitast mindenhol kapni...)

Eppen jokor jott az is, hogy egy olvasom oldalan meglattam a fenti, mottokent kitett idezetet. Roviddel ezutan, az emlitett varosnezo setan talalkoztam egy kulonleges emberrel. Sok, az elozo hetek gubancaibol mostanra kisimult szal futott itt ossze bennem, ket es fel honap gyaloglas utan vegre lelekben is megerkeztem a Caminora. Itt, eppen Sevillaban, ahol teljes joggal, keves hijan letartoztattak bennunket - a keves csak azon mult, hogy furgebbek voltunk a rendorert kialtonal -, igy ez a jelenet se maradt megtapasztalas nelkul a Martin Sheen caminos filmjeben szereplok kozul. Alig gyoztem felvaltva amuldozni magamon, a gondviselesen, es nevetni a tortenteken...

A mor Aranytorony, aranyfenyben

Sok felismeres szuletett meg bennem az egyutt toltott orak alatt. Raereztem tobbek kozott arra, ha valakik fuggosegben, keserves kompromisszumokkal terhelve elnek egyutt, mint ket egyagu letra, akik egymas nelul elborulnanak, es vaslanc tartja meg oket, amennyiben mindezt tudatositjak magukban es egymasban, meg elhetnek ertekes eletet, megtoldhatjak a lancot ujabb szemekkel, hogy egyre nagyobb teret bejarva megis uton lehessenek.

Raebredtem, hogy nem szorhatom szet minden gyongyomet, nem valthatom be apro penzre, illuziora, hogy szeretnek, tiszta figyelemmel figyelnek ram, a letezesemert es nem a szolgaltatasaimert vagyok fontos. Nem tehetem fuggove a hangulatomat az olvasok szentimentalizmusatol, elvarasaitol, a kulvilag szeszelyetol, mely eldob, vagy felemel, ahogy onmagat es masokat is, mindig, miota letezik irasbeliseg, hogy lejegyezze ezt. A Forras bennem van. Felkavaro, mely talalkozasok, erintesek helyett sem erhetem be a felszinnel. Hogy pazarolhatnam az idomet, figyelmemet, apado penzemet gep, net keresgelesere, irogatasra, bongeszgetesre, csetelesre, ahelyett, hogy ott lennek, ahol vagyok!?

Az is nyilvanvalova valt, hogy jobban kell figyelnem masok massagara, ahelyett, hogy en is fiokokba szuszakolnek mindenkit. Nem csak azert, mert magam se szeretem, ha ezt teszik velem, de azert is, mert igy az arnyalatok sok finomsagarol lemaradok. Eletem sokadik leckejet kaptam arrol is, hogy nem eleg intellektualisan tudni valamit, anelkul, hogy belsonkke valna, mert eppen az erzekeny, arnyalatos helyzetekben ki fog logni a lolab. Nem meselhetek arrol, hogy ezeket a hibakat most nem kovettem el es nem okoztam paranyi serulest sem. A tanitas intenziv, melyenszanto hatasa azonban meg napok multan is bennem rezgett.

A hajamat olyannak hagytam, amilyen.

A face-oldalt a bolcsebb hasznalat megtanulasaig, vagy akarmeddig felfuggesztettem. Ha kozben irok meg, itt a blogspoton teszem, ha valaki keres, ram talal.

Akinek pedig mindezt koszonhetem, nem is tud semmirol. Elengedtem ot, vissza oda, ahol valamelyest egyensulyban kepes jol mukodni. Amit tudok rola: vakaciozo matematikus-ujsagiro, velencei szuletesu, Milanoban elo, otvennegy eves, szamos nyelven beszelo, nagy muveltseggel, szeles vilaglatassal rendelkezo, szorakoztato, szuperintelligens es erzekeny ferfi, Maximilian. Asperger-szindromas. Halas vagyok a Sorsnak, amiert talalkoztunk.