Motto:
"Hová futhatnék lelked elől,
Hová menekülhetnék szíved elől,
Ha a mennybe szállok fel, ott vagy,
Ha alá szállok a pokolba ott is jelen vagy,
Ha felöltöm a hajnal szárnyait,
S távoli parton szállok le,
Még ott is a te kezed vezetne,
És a te jobbod tartana."
(139. zsoltar)
MATOSINHOS
Porto szelere a Brierley-konyv ajanlasara metroval mentem ki. A varosra bonyolult zonarendszer jellemzo, tehat ott toporogtam egy automata elott, mint Micimacko a Bagoly ajtajaban, olvastam en jobbrol balra, balrol jobbra, lentrol fel es fentrol le, angolul es spanyolul, csengettem, amin kopogtatni kellett, kopogtattam, amin csengetni, vegul meg se tudtam jegyet venni. Ott alltam szerencsetlenul, tenyeremben aprot nyujtogatva a vilag fele, illetve az egyetlen arra jaro nore nezve, aki ugyan telefonalt eppen, am gyorsan letette es vett nekem egy jegyet.
Az ut folyaman
kesobb vilagossa valt, hogy barmely nyelven kepes vagyok ketsegbeesni.
Olykor a Gondviseles megszan, es egy higgadt segitot kuld nekem, mint
peldaul most. Amikor meg nem, akkor akar hiszterikusan szenvedhetek is,
ugy jartam.
Szerencsere van ahol nem elkepzelhetetlen egy ilyen kozteri plakat...
Brierley szerint ezen a hidon atmenni, itt indulni a parti utra (mert eddig a szarazfoldon haladt a zarandokut), feler egy uj kezedettel. Nekem meg a Sziami jutott eszembe: "csak az megy at a hidon, aki mindent megbocsat". Akkor en itt maradok? Megis atjutottam, ez talan nem az a hid. Am a kezdet erzese inkabb a homokdunek felett megpillantott deszkasetany elejen ert utol.
A matoshinosi Turismo (turista informacios iroda) a belvarosival ellentetben tudott ajanlani a hivatalos listan megjelolton kivul is zarandokszallast, a kovetkezot mindjart az aznapra leirt tav felenel. Arra is felhivtak a figyelmemet, hogy a jelzesek hianyosak, a legbiztosabb, ha az oceant mindig a baloldalamon tartom.
Amugy pedig az egesz uton tobbnyire hevenyeszett onkormanyzati terkepvazlat, Brierley Portugal Camino-ja (bar o erzekelhetoen csak a szarazfoldit jarta vegig, a partirol - amibol csak ket napnyi tavot emlit - masodkezbol szerzett informaciot), es a telefonom offline gps-se all rendelkezesemre.
A Costan valoban ritkan talaltam jelzest, ha igen, az is megteveszto volt, leginkabb a szarazfoldi focsapasra szeretett volna beterelni.
Vajh mivel erdemeltem ki ezt az izelitot a mennyorszagbol? Ezutan szallas Lavraban...
Egyszer lattam kepen, es azt hittem, a Portugal Camino vegig ilyen fajardakbol all. Azonban a Costa is "csak" hellyel-kozzel szazotven kilometeren. Kenyelmes rajta a jaras, am ahol meszakad, ott a laza homokba labszarkozepig sullyedve szinte ki kellett magam rangatni, otszaz meter olyan faradtsag, mint mashol ot kilometer.
A szel 8-10 kilometerrel suvitett, 24-25 fok, furodni - egy-ket gyerektol eltekintve - nem lattam senkit, a napozok is ugyes szelfogok moge bujtak. Ez a helyzet vegig kitartott, mig a parton jartam. Velhetoen ez a normalis nyari idojaras itt. Mindig oceani eghajlatra vagytam, csak azt felejtettem el meghatarozni, melyik oceanera. Douglas Adams meg a 42.
Zarandokkal alig-alig talalkoztam, azok is inkabb kerekarosok voltak, vagy ellenkezo iranyba tartottak, a Frances-t bejarva, Santiagobol hazafele setaltak egy darabon itt.
Putri a setanyon. Hatterben, a parton szelvedo paravanok mogott napozok
Egyszer csak pucer ciganypurdek gurultak a labam ala. Ok itt laknak - de legalabb csudaszep helyen -, komfort nelkuli, sotet kalyibajukba belattam. A szarado rongyokon majdnem fennakadtam. Szembe nem fotoztam oket, csak visszapillatva. Szerencsere a portugal turelmes nep.
LAVRA
Aldom
a matosinhosi turinfosokat. A parti, apro halaszfaluhoz
tartozo fentebbi varoska magan-kempingje az egyik felejthetetlen
elmenyem. Megerte kicsit le-, ill. felkanyarodni oda.
Pici halaszfalunak pici vilagitotorony is eleg. Mintha homokvar lenne :)
Tomegszallas halotermi agyanak atlag tizeuros araert sajat bungallow hutovel, terasszal, oceani kilatassal (na jo, ket fa kozott egy tenyernyi, de megis), a kertben ket uszomedence, szupermarket, a szomszed etteremben (a portugaloknal nem szokasos ilyet kinalni, a spanyoloknal pedig 10-15 euroert, ehhez kepest itt 5 euro...) fillerekert zarandokmenu vart. A tulajdonos a nyaralokon tul fogad zarandokokat is, es onkentes hospitalerokat lll a segitsegukre. Hm... Az ugy volt, hogy elmerengve az ut szepsegein, hamar hozzaszokva az egyedullethez, faradtan ballagtam a bejarathoz, amikor elem pattant egy otvenes ficko, s hevesen magyarazott valamit. Gondoltam zarandok, egy koszonessel leraztam... volna, mikor kibokte, hogy o az en hospitalerom. Ajaj, mirol maradtam volna le, ha behodol zarkozottsagomnak! Korbevezetett, magam sem hittem, amit lattam, bemutatott egy elottem erkezett nemet lanynak, a frankfurti Isabelle-nek. S milyen jol tette ezt a muncheni Werner. Tulbuzgo, fontoskodo es dicsekvo nyugdijas (hogy filmet keszit, es valaha a NATO-nak dolgozott, ezert most gazdag), am ennek en most szinte csak az elonyet elveztem. Kituno szervezo, neki koszonheto, hogy Matosinhosban tudnak e helyrol. Egyszer szegeny kiesett a szerepbol, amikor elete feldolgozatlansagait ram vetitve megkerdezte, ketszer vagy haromszor voltam hazas, aztan lepattant a mosolyomrol. Azon kicsit fennakadtam, amikor a magyar ar ket-haromszorosaert vasarolt sokadik kohoges elleni szirupra ravagta, hogy itt nagyon olcso a gyogyszer. Szamos nyavajamra siman elkoltottem a patikakban 10-40 eurot alkalmankent. Tudtam, hogy az anyagiakkal kapcsolatos, eleten at gyulo seruleseim miatt zavart e nagykepuseg, szoval hamar tullendultem rajta. Meg harom evvel ezelott is sebeimet nyalogatva vonultam volna felre.
Otthon, nehany napra. Campismo Angeiras
Isabelle huszoneves duci frankfurti lanyka, aki egymaga feloldotta a nemetek irnati altalanos ellenszenvemet. Elso caminos reven megtalalt maganak, ertelmesen kerdezett, s belolem a legjobb tudasommal, oszinten, szepites nelkul csusszant ki a valasz. A cipo-hatizsak praktikus gondjaitol a spiritualis vonatkozasig. Szereltunk, beallitottunk, beszelgettunk (meg akart erteni, es tobb erzekszervevel figyelt, tehat nem volt akadaly a gyenge angolom), teret, idot hagytunk egymasnak onmagara, a keves kozos idoben pedig osszerezegtunk, nevettunk. Masfel napbol is csak par ora. Wedding disco. Nehany kesobb erkezett nemet es egy svajci tarsasagaban vacsoraztunk, megosztva bort, etelt, mikor egy DJ hangicsalni kezdett. A videki lakodalmakra emlekezve - ugy latszik, sokfele hasonlo kep el bennunk - mi ketten talaltuk ki ezt a kifejezest. Mostantol tehat letezik. Harsanysag nelkul vihancoltunk. Es mind szimpatikusak voltak. Egyutt neztuk a brazil-hollandot, majd a nemet-argentint, nem firtattak, kinek drukkolok, de nyakamba ugrottak a vegen. Beszelgetesuket se hallottam cvancogasnak. A szokasos keplet: amikor megismersz valamit, valakit, nem tudod tobbe utalni. Meg hogy nemetbol is van sokfele.
.jpg)
Jo, hogy elso delutan usztam egyet, mert epp itt ert utol a valtozas ideje. Valtozz vagy pusztulj! Micsoda kegyelem valoban, hogy ha mar eletemben eloszor epen az uton kell elerjen, akkor legalabb itt, ahol harom ejszakat is engedtek maradnom, pihenhettem, setalhattam, patikat is elerhettem ugy, hogy negyedoranyival tavolabb sose keruljek egy mosdotol. Urugy a nyaralasra. Az is itt ert, hogy a korabban emlitett olvasom annak dacara, hogy a portoi posztban irtam rola, es toroltem az ismerosok kozul, egy het hallgatas utan ujra elkezdett lajkolni. Ugy latszik, valoban pszichopata. Letiltottam. Itt volt alkalmam kiszelloztetni a fejembol.
Isabelle-lel megerintettuk egymast, aztan elvaltunk, o ket ejszaka utan tovabb ment, en meg maradtam egyet. Azt mondta, szerinte fogunk meg talakozni, en csak a fejemet raztam, hogy nem valoszinu. A kovetkezo hetekben megis belopozott a fejembe egy kep, hogy Santiagoban osszefutunk.
Odaadtuk egymasnak, amit adhattunk. "Nobody has the same step" - ahogy a korabban emlitett brazil notol hallottam, aki a sotetsege melle megajandekozott e mondattal is. A velejet hallottam mar ezelott is: "mindenki a sajat ritmusaban". A Francia Uton tapasztaltam is, hogy mikor mashoz igazodtam, a sebeszeten kotottem ki, am az elobbi mondat szamomra esszencialisabban foglalja ossze azt, hogy az eletben nem leszunk boldogok attol, ha masok elert "eredmenyeihez" hasonlitjuk magunkat, ha masok elvarasaihoz probalunk igazodni, ha erdekbol alkalmazkodunk, ha versenyzunk. Mindannyian mashonnan indultunk, mas a hatterunk, a terheink, es leginkabb is az eletfeladatunk. Nem hasonlithato.
POVOA DE VARZIM
Kis falu szelen egy bacsi portugálul rángatott ki a velhetoen zsákutcabol, nem
nyugodott, mig nem látta, hogy jo iranyba fordulok. Kesobb egy szinten
idős úr ékes angolsággal szolt utánam, hogy tudom- e az utat, visszakerdeztem, es el is magyarázta . Hol élhetett o mar életében...
Engem mindenesetre nem hagynak ossze-vissza elkoborolni.
Engem mindenesetre nem hagynak ossze-vissza elkoborolni.
(A spanyolok es a portugalok se jartak nyelviskolaba, az beszel valamennyire, aki kulfoldon dolgozott. Portugalia szegenyebb orszag, igy itt tobben.)
Utszeli kocsmaban kaveztam, badogterasz a tenger fele, szutyok, helyi erok laptoprol zenelve mulattak a lassu idot, mutattam, hogy tetszik az izlesuk. Bent a tulajdonos csalad ebedelt, idos szulok, elhasznalt huszoneves lany, nekem is keszitettek vajas piritost, a kezmosoban nem volt viz, a veceben viszont volt barszek... Nagy a szukseg, a kave melle igeny eseten talan a lanyukat is felszolgaljak.
Vila do Conde es Povoa ket osszenott tengerparti modern nagyvaros. Fenykepezesemre se meltoak.
... Bar elobbi szelen ez a haziko elhetonek tunik. Palmafas, igaz nem parti.
Povoa vilagvarosaban sugaruton talalhato az egyhazi szallas. Nyitvatartasi idoben zarva, spanyol szoveg az ajton, telefonszammal. Toporgok, hatamon a zsak, egy arrajaro idos asszony megall, ramnez, telefonal, a kozeli templomba elkiser, illetekesnek atad. Ahogy meg sokszor, sokan a portugal oldalon. Aranyos turinfos miattam tulorazott kicsit, hogy wifizhessek az irodajabol.
Varosi ingeraradatban se konnyu a jelzeseket eszrevenni, lehetnek azok kozlekedesi tabla vekony oszlopara, jardaszelre, ablakra, voltakeppen barhova festve. Varoson kivul pedig meg barhovabb. Marpedig az ut olykor eltavolodik kisse a parttol, ultetvenyek, utcak koze, homokdunek moge bujik.
Szemergo eso, kod reggel-este, kozben napfeny szellel. Kis hazankbol kanikulai hireket kaptam, en itt is, de meg korabban delen is sokat faztam.
Spanyolorszagban nem jellemzo az itteni, portugal elmeny, hogy hosszabb partszakaszok buzologjenek a dagaly altal kisodort algaktol. Ott tobbnyire gondosan osszegereblyezik, balakba csomagoljak, mint a szenat-szalmat, es tragyaznak vele.
Kodos part. Az elet a sivatagban is elni akar.
A nagyvarosi kornyezetben elvesztettem a lelkesedesemet, gyokertelensegem, kivert kutya-letem gondolatat keves sikerrel hessegettem. Ebbol a masnap reggeli napsutes is nehezen billentett ki.
Esposende fele.
Vicces a strandolok koze felcuccolva, am hozzajuk hasonloan mezitlab bevonulni.
VIANA DO CASTELO
Ez tovabbra sem az az oldal, ahol a tundermeseket irjak, emlitettem ezt az elmult masfel evben tobbszor is .
Tudatositom magamban, hogy tovabbra sem kell megfelelnem a szentimentalis elvarasoknak, az olyan uzeneteknek peldaul, hogy az ut tovabbi reszet leszek szives most mar mosolyogva vegig jarni. (Kulonben meg mi az, hogy a "tovabbi", es "vegig"?) Vagy masok romantikus abrandjainak ramvetiteset, hogy talaljam meg eletem parjat. (Hogy talalnam meg, ha nem is keresem? Vannak meg, akik azt hiszik, egy ember eletenek megoldasa egy masik ember, a ket egesz-séges ember tarskapcsolata helyett ket csonka fel fuggosege?) Annak se kell megfelelnem, amit a kenyelmes otthonukban, csaladban, am mokuskerekben elok vetitenek ram: "hogy irigyellek, te most igazan szabad vagy, elvezd!" Leginkabb pedig azoknak a konyvbol olvasott, mastol hallott elvarasaitol erdemes megtanulnom fuggetleniteni magam, akik az utrol, elindulasrol szolo almodozasaikat vetitik ram, hogy "igy meg ugy kell tortennie, ezt meg ezt kell tenned"... am maguk talan meg a kertkapuig se jutottak el az eletukkel, annak kilincset se engedtek el. (Ertve a holtpontrol kimozdulas, valtoztatas alatt nem feltetlenul a vilagjarast.) Az "irjal tobbet a belso utrol"-tipusu - szamomra kukkolasnak hato - felszolitasnak sem teszek eleget, annyit irok, amennyi nem kenyelmetlen nekem, es amirol azt gondolom, akar egyetlen olvaso is lehet, akinek tovabbloki a gondolkodasat az a felismeres, ameddig en elbotladoztam. No jo, az eszemmel en is tudom, az emberek nem az en blogomat olvassak mikor nézik, hanem a sajat elmejukben lapozgatnak.
Amint ezt atgondoltam, masnap egy falu szelen, padon ucsorgo asszonyt talaltam, korotte kettenyernyi, semmihez sem hasonlito, edes voros kiskutya ugralt. Gyanutlanul megsimogattam, azt hittem, hozza tartozik. E pillanatban heves magyarazatba kezdett - meg portugalul is megertettem -, hogy a kutya gazdatlan, es vigyem magammal. Mondom, nem tudom, hiszen zarandok vagyok, utban Santiago fele. Am a kutyus nyomomba szegodott, nagy remenyeket fuzott ahhoz, hogy en leszek a gazdaja. Visszahesegettem. Tovabbmentem, de sajnos egy ido utan visszaneztem, es bar ne tettem volna. A no homokkal es gallyakkal dobalta, es a potom kutyus elkeseredetten menekult az ellenkezo iranyba. A szivem majd megszakadt, megtorpantam, vegiggondoltam. Ha magammal viszem, nem mehetek zarandokszallasra tobbe. Szamomra barhol, barmikor, de foleg a tengerparton, foszezonban negylabuval is fogado maganszallast talalni nemcsak nehez, de roppant draga. A sajat orvosi ellatasom is bajos, a gyogyszer is nagyon draga, hat meg egy ilyen kolyok-joszage. Aztan meg nem is tudom, merre megyek meg, hogy kikotok-e valahol, de azt igen, hogy sok jarmuvon, peldaul fapados repulon nem szallithato, az egyes orszagokban kotelezo karantenrol mar nem is szolva. Bar otthon - amikor meg volt ilyenem - mindig befogadott allatkaim voltak, most azonban nem tudok erte felelosseget vallalni. Toporogtam egy darabig, majd nehez szivvel tovabbindultam. A tarot Bolondja is eszembe jutott, hogy nehany lapon acsarkodo, labszara utan kapkodo, mas paklikban pedig vidaman mellette szokdecselo kiskutyaval abrazoljak. Ugy harom ora mulva, egy eukaliptuszerdo kozepen nyavogasra lettem figyelmes. Egy apro feherbundas, vorosfulu, horpadt hasu cica, o sem lehetett tobb nehany hetesnel... Ilyen nincs! De bizony, jott utanam keservesen orditva, ahogy emeltem a labaim, kozejuk lepett, nem tagitott. Hagytam, hadd kiserjen el egy lakott telepulesig, ott talan jobb eselyei lesznek. Csakhogy az erdo es a falu hataraban megtorpant, kiabalva nezett utanam, de nem jott tovabb. A szivem, mar megint... Nem tudtam mast tenni, az angyalok kezeire biztam mindkettot, hogy talaljanak jo otthonra, vagy ha az a sorsuk, es ez lehetseges, fajdalommentesen erje el oket a veg. Magamnak is epp ezt kivanom. Gondolatban sem akartam a szentimentalitasnak abba a csapdajaba esni, amibe velem kapcsolatban szoktak, hogy azert, mert ugy kenyelmesebb a vilagkepemnek, elhatarozom, hogy a masikkal ennek es ennek kell tortennie, legfokeppen heppiendnek, hiszen olyan edes kis joszag, olyan jo, okos, akarmilyen ember, es szerintem ez a vilag rendje... Aztan ezt az onhittseget jol rafognám a pozitiv gondolkodasra.
Este szkajpon meseltem jobaratomnak, szerinte ezek sors-talalkozasok, magamhoz kellett volna vennem a kutyust, mit sem torodve a praktikus kerdesekkel. (S akkor talan a cicaval nem is talalkozom? Vagy ot is orokbe kellett volna fogadnom? Szep kis karavan lennenk...).
De mivel is talalkoztam valojaban? Az elozo nap megfogalmazott erzesek oltottek testet a kis negylabuakban. Szinte azonnal. Ahogy rogton szomatizalok is, az elso caminom ota. Igen, gyokertelenseg, a vedtelenseg, a teljes kiszolgaltotottsag, ugy, ahogy mar annyiszor ateltem, s amitol mindig felek. En pedig - ahogy ilyenkor mindenki mindig - magamat sajnaltam bennuk. Ezt az osszes eszemmel mar ott helyben tudtam, de a szivem (az onsajnalatom) nem lett konnyebb.
... Aztan meg az is, hogy nem tudok egyutterezni azokkal, akik abrandjaik szerint megszepitenek dolgokat, jelensegeket, embereket, csak ne kelljen a valosaggal szembenezniuk, legfokeppen a sajatjukkal ne. Hat hogy most en se szeretnem tudni, mi lett a ket allatka sorsa, az biztos! Persze kivanom a legjobbat, am nem varom el senkitol, az egiektol sem, hogy happiend legyen, nem amitom magam, tudom, hogy a keserves veg nagyon benne van a pakliban, es ha igy tortenik, annak is helye van a vilag rendjeben, de mindennel en se tudok meg szembenezni, szuksegem van kiskapukra.
Shirley McLaine (nyolcvanas evek) ir a Camino Francesen, ha jol emlekszem, Foncebadon elott megjeleno veszett kutya-falkarol, a veluk valo mentalis harcarol. Arrol is, hogy sem a helyiek, sem az arrajaro zarandokok kozul nem talalkozott veluk, nem is hallott roluk senki. Ez a jelenes tehat csak az o aznapi tanitasa volt. Meglehet, hogy az en allatkaimat is csak en lattam. Jo lenne vigasznak, am tudom, rengeteg ember, allat, meg ki tudja meg milyen leny el ilyen kiszolgaltatottan.
.jpg)
Az egyhazi szallast keresve most egy viana do casteloi kavezoba leptem be, a tulajdonos otthagyott vendeget, boltot, o is a templomi illetekesig juttatott. Ejjel egyedul voltam egy hatalmas iskolaepuletben. Csak a ket bundas aprosag emleke kisertett.
A varos csodas. Folyotorkolat, strand a Lima partjan, az oceanenal kellemesebb, am sos vizzel. (Emlitettem mar, hogy kulturorszagokban sehol nem kell fizetni a parti strandokert? A viz mindenkie.) Naplementekor az Eiffel-hidrol a hegyi bazilika kupolai kore kitart szarnyu angyalt lattam rajzolodni. Biztato volt. Masnap ugyan felvonoval el is mentem megnezni, am a neoroman-bizanci utanzatu epulet maga nem nyugozott le. Nem kell mindenhez kozel menni.
Furcsa nekem az a fajta Camino-jaras, ahogy a legtobben teszik. Megerkeznek valahova, bezuhannak az agyba vagy egy kocsmaba, esetleg a szallas udvaran zsezsegnek, korul se neznek hol vannak, es masnap szaladnak tovabb. Meg csak az igeny se merul fel. Szamomra ez is a teljesitmenytura mufajahoz tartozik. Igaz, neha bonyolult es koltseges valahol tovabb maradni. Peldaul itt, ahol hiaba dicsertem a varos szepsegeit vagyakozva, nem hatottam meg a parokia fura, kover urat, s noha egyedul voltam a szallason, nem maradhattam egy ejszakanal tovabb. A szabaly az szabaly. Az allamiakban is hasonlo a helyzet, hacsak nem botlik az ember egy joindulatu hivatalnokba, onkentes hospitaleroba. A Francia Ut zsufoltsagaban meg ertheto is, de itt... Foszezon, magas szallasarak, es mivel masnap delutanig maradtam, hogy lassak is valamit, aludnom nem volt hol, hat busszal mentem tovabb.
Amugy szerencsera az evtizedek ota vacakolo - a Frances elejen egy onkentes segito altal kineziologiai szalagokkal meg is ragasztott - terdem, az ugyanott, kesobb szetment bokam (amiert akkor sebeszetre kerultem) jol viselik magukat. Nem biztos, hogy a lelki rugalmassagom javult ennyit, inkabb a tavaly elkezdett tai chi-nak es chi qung-nak tudom be. A hatam, vallam, nyakam azonban a vilaggamenos, ket es felszeres tulsulytol (a testsuly tiz szazalaka az optimalis) nagyon faj, hatraltat. Vilagra is jo nagy batyuval jottem, vilagga is ugy megyek.
Itt ert a hir, hogy egy olvasotol dijat kapott a blog. Koszonettel fogadtam, es mivel vandordij, tovabb is adtam.
Amivel ekkor talalkoztam - a szamokkal valo buveszkedes, licitalas, versenges, markegingfogasok, fenyezes es onfenyezes, klikkesedes - elgondolkodtatott. Az Utkozben blog gyakran megoszto temakat vet fel, tabukat, nepszerutlen teruleteket feszeget, eleve nem lehet popularis. Na es itt vagyok az elethelyzetemmel, amivel a legtobb ember remalmat, elfojtott, elharitott, kivetitett felelmeit testesitem meg. Hova versenyezzek?
Es tenyleg van aki meg elhiszi, hogy az olvasoi a baratai, a ravetittett szerepelvarasok, a rajongas az a szeretet, az olvasok szubjektivitasa az a figyelem, amibol hianya van, es amit megfelelessel akar megszerezni? Masok peldajat latva ketely merult fel bennem, hogy szabad-e apropenzre valtanom a csodaimat? Hm... azonban meg engem is az egom mozgat.
CAMINHA
Siesta, fiesta, mañana. Ez a spanyol elet.
Siesta, fiesta, mañana-mañana (amanhã-amanhã) Ez pedig a portugal.
A duplazas jelezte kulonbseg annyi, hogy a spanyoloknal keteselyes: vagy eljon holnap, kinyit holnap... vagy nem. A portugaloknal ha ezt hallod, felejtsd el, tegy le rola orokre! De olyan aranyosak!
Pici Caminha fiestajaba csoppentem. Ez az utolso portugal allomas. Kirakodo-vasar, a helyiek betoltottek a foter padjait, vendegloit. Az albergueba erve mar az udvaron ram szoltak ismeretlen zarandokok, hogy foztek spagettit, maradt meg, es van bor is. Vacsora kipipalva. Elni tudni kell! Fiatal lengyel srac a Francesrol lefele, tehat kicsereltuk portugal-spanyol szokincsunket. Oreg bolgar biciklista, nulla nyelvtudassal, am ok ketten megertettek egymast, ezert igen attetelesen beszelgettunk. Idefele atkerekezett Magyarorszagon is, korbe a Balatont, tetszett neki, most pedig a portugal szarazfoldin tartott felfele o is. Harmasban vacogtunk a masnap reggeli kodben, esoben, csak a kamillateam melegitett bennunket. Amikor is kiderult, hogy a Mino-folyo torkolatnal alacsony vizallas miatt nem jar a komp. Ez csak engem erintett, a Costat jaro (leginkabb Portobol indulo) kevesek is sokkal hamarabb ra szoktak terni a szarazfoldi foutra. Turinfos szerint menjek vissza Vianaba, onnan busszal Tuiba, a hidhoz. Csakhogy Caminon visszafele nem megyunk, ez alapszabaly! Nehany metert meg csak-csak, vegszuksegben, megkeresni az elvesztett jelet, de egy egesz etapot semmikepp sem, mert az ut az eletunk szimboluma.
Egyebkent pedig epp elozo nap szomorkodtam, hogy kimegyek Portugaliabol, olyan jo lett volna meg egy kis ido a bucsuzkodasra, am itt sem engedtek a szallason tobbet, noha hatan voltunk a harminc agyra.
Portugalia csapdaba ejtett, nincs hol maradni, es nincs hova menni se. Eletem egyik alapmintaja! Ahogy az is, hogy olyan utat valasztottam, amin egyedul jarok. Mar szuletesemtol. A tobbiek mar az elejen a kitaposott utat valasztjak - jelen esetben a Portugal Camino infrastrukturaval ellatott, tobbek altal jart szarazfoldi focsapasat -, vagy a kezdeti probalkozas utan igen hamar visszakanyarodnak ra.
Na jo, de kiviszi at a zarandokot a tulso partra? A hasonlo elethelyzetekben valamikepp mindig nagy arat fizettem, hogy kijussak a szorultsagbol.
A helyiek egy nevet hajtogattak. A varoson kivul, a strandon megtalalom a felberelheto illetot. Nekivagtam a nehany kilometernek, nemi aggodalommal, hogy ilyen rossz idoben ugyan kit talalok a strandon. (Na meg hogy "ki fizeti a reveszt?" Vegul ot euroert jutottam at.) Hat ott talaltam, az ocska lakokocsijaban. Annal mar csak a ladik volt rozogabb lelekveszto, es a csonakos oregebb. Szerencsere nem Charonnak, hanem Marionak hivtak, a folyot sem Sztuxnek, hanem Miñonak. Az ar pedig most vegre egyszer igazan elfogadhato, meltanyos volt.
Atkeleskor ereztem, hogy valaminek vege. Ugyan sem az eletemet, sem a lelkemet nem vesztettem el, de a szivem egy darabjat Portugaliaban hagytam.
A GUARDA
.jpg)
Hogy megerte-e egy ritkan jart utat valasztanom, arrol meseljenek a kepek. Szerintem igen. A varos elotti udulotelepre erkeztem a ladikkal. Masfel ora alatt talan harom setalo udulovendeggel talalkoztam, meg egy parti orrel, aki varosi terkeppel ajandekozott meg.
Utkozben egy imponzans villa kertjeben kutya helyett hazorzo torpemalacokat lattam kapuhoz szaladni. Mindenutt vadon novo, embernyi anizsnovenyeket es loncmezoket.
.jpg)
Boruban indult a nap, am az ocean igy is szep volt, aztan meg kiderult... Bizony, hogy kiderult, micsoda kepeskonyvbe erkezem, meregettem a szemem! Erod mindenutt, fent a hegyen, lent a parton, meg egy szigeten, hatarvaros es kikoto, az en fulemnek a nev is arra utal, hogy nagyon vedtek magukat. Es tarka hazak, szinkavalkad epult felfele, a meredek partra.
MOUGAS
Motto:
siettem ugyan,
míg melléd kerülhettem
– de, hogy te: célom?
(Fodor Akos: On the road)
Hogyan ragadtam le egy semmi, nem is szep kis faluban harom napra, hogy vegul itt is hagyjak egy darabot a szivembol? Magamnak is elmeselem, nehogy elfeledjem.
Vegul megis elaludhattam, mert arra ebredtem, hogy ovatosan felkel, halkan csomagol, es int, hogy maradjak csak. Atoleltem, megaldottam, s ekkor mondtam ki eloszor a nevet. Az egiek kiserjek utjat, a Camino-n tul is. Nyuszogve megis atmasztam a sajat helyemre, felem nyult, egy utolso erintes, es azt suttogta nevetve, hat helyett kilenc ora van. Elengedtem, aztan mely alomba zuhantam.
Aznap delutan ket zarandok valt el Coelhonal: "His way isn·t the same as mine, nor mine as his"
Ugy ereztem, valahol a vilagban kiegyenlitodott egy szamla. Nem kell tudnunk, mikor es mibol keletkezett, talan a mienk, talan nem is, talan masok tartoztak masoknak, es mi most rendbe tettuk. Sose tudhatjuk, ha valami teher levalik rolunk, nem epp ismeretlenek egyenlitettek-e ki a kontonkat.
Nem vagyok megvilagosodott persze en sem. Am az elozo ket ut, es az otthonom, birtokaim elengedesenek kenyszere sokat segitett. Nem allitom, hogy a kovetkezo napokban nem gondoltam arra, milyen lenne vele zarandokolni tovabb, vagy vele elni, am sose felejtem el a Camino Primitovo mulatsagos tanitasat a toscanai abrandokrol, ezt a Guruanalizisben emlitettem mar. Es sokat tudok mar a kapaszkodasrol, nem keverem ossze a fuggoseget a tars-kapcsolattal
Ha most ugy alakulna, hogy odavesszek, semmi nem veszne el abbol, ami valojaban vagyok. Csudajo, hogy ezt ertem, tapasztaltam is, s noha a nyivakolo egom felti magat, legalabb nem csak konyvben olvastam, hogy igy van.
De azert konyvben is:
"-There is only one thing that makes a dream impossible to achieve: the fear of failure.
(- I·m not afraid of failing. It·s just that I don·t know how ... What if I can·t?)
-Then you·ll die in the mids of trying to realize your destiny. That·s a lot better than dying like millions of other people, who never even knew what their destinies were." (The Alchemist)
"In order to find the treasure, you will have to follow the omens.
God has prepared a path for everyone to follow.
You just have to read the omens that he left for you." (Coelho: The Alchemist)
Megint elgondolkodtam, hogy kozpredara kell-e bocsatanom a csodaimat... A kerdes meg nem dolt el bennem.
Aznap kitisztult az eg, es a kocsmaros lany felkuldott a szololugasos tetoteraszra olvasni. Itt ismertem fel uj identitasomat is. Tobbe nem leszek zavarban, ha megkerdezik, mit csinalok, ki vagyok. "I·m an adventurer, looking for treasure." Kincskereso kalandor vagyok. Este kerdezte a lany, hogy reggel valóban tovabbindulok-e, aztan olelesre tarta a karjait, szorosan, szorosan... Az o nevet se kerdeztem. Eszembe jutott a magyarok onamito legendaja is arrol, hogy mi vendegszeretoek vagyunk. Hogy szerethetne egy nep a vendeget, ha magat se szereti? Az idegent vagy gyanakvassal meregeti, vagy gyuloli, vagy kihasznalja, kifosztja, gyakran pedig behodol neki.
Mennyivel tobb volt ez, mint az elso uton, ahova egy maffiavezert cipeltem gondolatban otthonrol, vagy a masodiknal, ahol egy ramenos, apam-fazonu olasz ficko kornyekezett meg... Lassan az angolom arcat is elfelejtem. Csak azt tudom, hogy Marknak hivjak, Del-Afrikaban el, es mindossze husz orara talalkoztunk.
VIGO
Mindket parton idegenekre biztam a holmimat mig usztam. A kis falvak zarandokszallasait se zarjak nappal, tarva minden. Bizalom... Zarandoklecke, itt ra vagyunk szorulva masokra.
Baionaban ert a hir, hogy a feszbukon valaki feljelentett - nem vilagos, kit serthettek a caminos kepek - , egy heti letiltast kaptam. E blog eddig is kapott mar hideget, meleget... nehogy kiessek hazam ritmusabol a Caminon, hat itt is utolert.
Vigo egy hatalmas, zajos, zsufolt varos. A portoi es a guardai turismo szobeli informacio es terkepei szerint Nigranban es Vigoban is van zarandokszallas. Am amint az elobbi faluba ertem, kiderult, hogy az elozo telepulesen volt valahol, vissza nem fordultam, inkabb elmentem Vigoig. Ott meg egyszeruen nincs is. Keso este volt, taxit kellett fogadnom, hogy talaljon nekem olcso szallast, az egycsillagos Hotel Celta-ba vitt, ami nagyvarosban valoban kedvezo, csak en szamolgattam, hogy harom ejszakai zarandokszallas az ara. A fuggosegemnek viszont hodolhattam, a szobaban is volt wi-fi.
.jpg)
RODONDELA
A varosban toltott legemlekezetesebb pillanat volt, amikor a szupermarket csemegepultja elott tanacstalanul toporogtam a sor vegen, es az elado holgy irto kedvesen felem nyujtott egy hajszalvekony sonkaszeletet kostolora. Igy ettem eletemben eloszor serranoit. Elolvadt a szamban. De meg sajt is kene hozza. Mutatta a kedvencet, abbol is megkinalt, es a mosolyaba volt irva, hogy a szivet kinalja. Igy lett fenseges vacsoram. Tortent mindez nem egy maganuzlet tulajdonosaval, egy ritkan jart utvonalon (ahol meg nem unjak a ritka zarandokat, de megbecsulik), hanem egy alkalmazottal, a spirituris aradatban.
Elkezdodott a menetkozben, hatizsakon szaritas korszaka. Estetol reggelig nem szaradnak meg a ruhak. (A Francesen volt erdekes elmenyem, amikor az erdei utrol varosba erve elfelejtettem leszerelni a szarado bugyimat. Ooo...) Es eljott az eldobhato papiragynemuk kora is (lepedo, parnahuzat), a portugaloknal ez meg nem szokas.
"Ki a turista?l
- Aki csoportban jar. (Ide nem ertve a lelek vezerelte spontan, atmeneti tarsulasokat.)
- Aki a szallashelyre megerkezve a haloteremben hangosan pakol, csapkod, tarsasagi eletet el, zenel, figyelmen kivul hagyva a helyiseg funkciojat, es leginkabb is azt, aki (a napszaktol fuggetlenul) pihenni szeretne. (Mindenhol van kulon tarsalgo.) Aki reggel eldonti, hogy a tobbieknek mikor kell kelnie, ertelemszeruen akkor amikor neki, ezert a fenti zajongast folytatja.
- Aki emellett meg az egesz napi utat is vegigdumalja. Vagy MP3-mal a fuleben gyalogol, bezarkozva sajat egojaba, s elzarkozva a jelenlettol, azon kornyezet impulzusaitol, ahol a teste eppen van.
- Aki rendetlenseget, szemetet hagy a szallason, mondvan "kifizettem". Osszeteveszti az olcso, gyakran onkentesek altal gondozott zarandokszallast a szallodaval.
- Aki ricsajozo gyerekekkel foglalja el a zarandokszallasokat, olcso csaladi nyaralasra hasznalva a Camino-t.
- Aki mindehhez meg magara aggatja a zarandokok tradicionalis kellekeit, a ma mar keszen kaphato, diszesre lakkozott fabotot, a kifestett Jakab-kagylot, a lopotok-kulacsot...
- Aki etteremben visszaviteti a megmaradt etelt, anelkul, hogy - meglatva, mekkora adagott kapott - korulnezne, van-e akivel megoszthatna. Aki inkabb kidobjaa bolti elelmet, esetleg magaba tomi akkor is, ha mar nincs ra szuksege ("ne vesszen karba, hiszen kifizettem"), vagy a szallas hutojeben (s ezzel az enyeszetnek, vagy a peneszes cuccokat hetek mulva kidobo takaritononek) hagyja.
- Aki nem osztja meg nelkulozheto eroforrasait, szabad kapacitasait (etel, informacio, terkep, telefon, masszazs-tudas... barmi, amire masnak szuksege lehet, adott esetben akar egy biztato mosoly vagy penz is.) Nem mindenkivel, de senkivel sem.
- Aki teljesitmenyturazik, vagy csak egzotikus utazasi elmenyeivel akar otthon dicsekedni (pl. a nemeteknek uncsi a sok karibi sziget, ahol mar a bejaronojuk is nyaralt, a Camino lett az uj divat).
- Aki instant megvaltast, bunbocsanatot, megvilagosodast var a harom-negyhetes setaert cserebe. Egyszoval bucsucedulazik.
- A caminosok 99 szazalaka turista. (A Frances-en 99,9.) Bizonyara eppen ennyien nem ertenenek velem egyet, ha megkerdeznem oket. Es mindnyajan azt gondoljak magukrol, ok zarandokok, nem turistak. Egy uzletag epult rajuk, a meg csendes utvonalak szama apad, igy fokozatosan elvesz a Camino lelke.
Vigo utan kezdodik a tulekedes, amit a Camino Frances-en nagyon nem szerettem. Itt kapcsolodik ossze a Costa a Tui felol halado szarazfoldi zarandokuttal, ez utobbin megy a jelzes tovabb. Raadasul belepunk a buvos utolso 100 km-be. Ennyi megtetele utan jar mar a Compostela (igazolas), tehat sokan csak ezt a szakaszt jarjak le. Ugyan a Frances tomegehez kepest meg mindig kevesebb az ember, am a zarandokszallas is. Ez mar nem zarandoklat, hanem versenyfutas. A szuntelen rajcsurtol a halotermekben innentol fogva pihenni nem lehet. Kettokor erkeztem a Rodondela-i alberugehez, es epp csak elcsiptem az utolso helyet. Egykor nyitott, delben mar sor allt elotte. Santiago fele a helyzet fokozodik. Ha eros, egeszseges es gyorslabu vagy, valamint keves terhet cipelsz (a zsak sulya az eletterheket is szimbolizalja), megbirkozol a farkastorvenyekkel, szerezhetsz olcso alvohelyet. A sator cipelese szinten csak az erosek kivaltsaga. Ha nem vagy ilyen, akkor fedel nelkul maradsz, vagy fizethetsz tobbszoros arat a maganszallasert (ha van a kornyeken ilyen).
Mint a hetkoznapi eletben. Ahol en ezen vereztem el.
(A kozepkorban betegek, gyengek is jartak az uton, naponta kis tavokat, es ispolalyok, templomok adtak szallast, am ahol nem volt ilyen, ott a helyi lakosok fogadtak be a zarandokot, ha mashova nem, a pajtaba. Vallasi kotelezettsegnek tekintettek, s bizonyara akadt, aki ezen felul emberinek is. Gondolom, az okorban is hasonlokepp volt ez. Igaz, akkor nem leptek el az utakat a turistak.)
Vigo utan vegetert az en Camino Interiorom is, de remelem, csak szunetel.
Bizonyara nem veletlen, hogy itt jutott eszembe, a Camino Frances (amirol minden laikus azt hiszi, az az egyetlen El Camino) napjainkban mar feler avval, mintha valaki egy bevasarlo kozpontban, vagy a nagykoruton probalna hiteles zaranadokutat jarni karacsony idejen. A kereslet es a kinalat jellege is hasonlo.
Mar az elozo ket utamon megfigyeltem azt is, hogy a Decathlon nelkul a Camino lehuzhatna a redonyt, legalabbis a divathullam erosen visszaszorulna. A legtobben innen szerzik be az olcso felszerelest. Quechua zoknik hosszu sora szarad a kotelen, es kalandos megtalalni a helyemet, ha egy ketszaz fos haloterem agyaira ugyanolyan zold Ultralight halozsak van teritve.
PONTEVEDRA
Santiago fele kozeledve, no a tomeg, a harc, en pedig egyre idegesebb, hiszterikusabb vagyok, naponta tobbszor ketsegbeesem valami miatt, vagy "csak" tulreagalok valamit. Mindez tulsagosan emlekeztet az otthoni eletemre, es ha hamar vissza is billentem magam a vipassanara gondolva, azert messze van meg a megvilagosodas...
Az onkormanyzati zarandokszallas egykor nyitott, allitolag kettore megtelt, hamromkor tehat teljes menetfelszerelessel bevonszoltam magam a belvarosba, ahol a Galiciai Turisztikai Kozpontban az egy szal dolgozo - akire a siesta miatt negyig varnom kellet, es tiz percet kesett is - megint csak spanyolul beszelt, am nagy lelkesedessel visszakuldott abba a kulvarosba, ahonnan jottem. A cipekedesbe majd beleszakadtam, nagy varos, messze a szele, am modern, kenyelmes privat zarandokszallast talaltam ott, pont ugyanannyiert. A varosban pedig Peregrina templomot (barokk, es fesuskagylo alaprajzu), Peregrina utcat (tobbszor is bementem az en utcamba), teret, szallodat, autosiskolat. Peregrina galiciai kelta galego nyelven es Pelegrina katalanul: zarandokno. Talaltam ciber-kavezot ocska, penznyelo gepekkel, es estenkent az utcakon, tereken vidam sokadalmat. Szeretem, hogy a portugal es spanyol varosokban a csaladok, szomszedok osszeulnek a parkokban, jatszotereken estenkent, hetvegenkent, es beszelgetnek, zenelnek, kartyaznak. Itt meg a lakotelepiek is ismerik egymast.
CALDAS DE REIS
.jpg)
Aznap olasz fiatalok sangriajabol ittam, halabol lekonyorogtem oket a jatszoter hintairol, az osszesen en hintaztam.
Talalkoztam egy paksi novel, nem fogadott orommel, mikor koszontem (mas nemzetek zarandokainal maskepp van), es nekem is antipatikus volt elso pillantasra. Ravetitettem regi tapasztalataimat, hogy a magyarok undokok egymassal (igen, itt is), arra gondoltam, milyen szerencse, hogy nem szorulok segitsegre, mert ra biztos nem szamithatnek (az eddigi utaimon epp igy volt). Aztan osszeszedtem magam, hogy beszelgetni kezdjek... es persze arnyaltabb lett a kep. Sokadszorra kapom ugyanazt a lecket, mert szuksegem van ra.
Vizesesnel aludtam, behallatszott, es az ágybol wifiztem. Kiralysag!
PADRON
Paksi tarsnomnek bedagadt a bokaja, ugy dontott, busszal megy tovabb. Valahogy osszecuppantunk, hat az aznapi etapot en se gyalogoltam le. De legalabb volt alkalmam megtapasztalni a kovetkezot: nagy penzem volt csak, a sofor adott vissza nemi aprot, elvettem es a helyemre ultem. Utanam kiabalt, hogy van meg visszajaro, papirban. Arra gondoltam, hogy ha nekem valaha hazipenztart kellett vezetnem valahol, minden elszamolasnal rafizettem, es szegeny soforok vajon hogy birjak ezt, a kicsi fizetesukbol. Abban a pillanatban ordibalni kezdett valaki, hogy rosszul kapott vissza, neki tobb jar, s kiderult, hogy valoban. Na, hat egy ideje sorozatban elofordul, hogy amire gondolok, nyomban megtortenik, ha pedig kerdes az, valaszt kapok ra. Ezer pelda kozul meg egy masnapi, Santiagobol: eppen azon aggodtam magamban, hogy a specialis patikaban megkapok-e minden homeopatias szert, amikor paksi tarsam ram testalta a neki megmaradottakat. No nem epp olyanokat, amikre az eletben maradasomhoz szuksegem van, de akadt koztuk hasznos is.
SANTIAGO DE COMPOSTELA
Vallasos tarsnom eppen Santiagoban meselte, hogy egy rokona apaca, aki tavasszal tobbszor agitalta, menjen a Fideszre szavazni, egyeniben is egy papra. Es megint egy szemelyiseg arnyalatai... mert ezt a bolcsesseget mondta neki: "Az en papom es az orvosom legyen partatlan, mert az egyiknel a hitem, masiknal a bizodalmam."
Bizony, mennyire igy van. Idezni fogom maskor is, annak ellenere, hogy utana azt hallgattam, elment o a fiaval a Vonat is meghallgatni, de az o igereteinek se hitt, es senkienek, ezert nem ment el szavazni, ugyse mulott rajta semmi. Na ez a sokadik erzekeny pontom, a felelossegharitas, meg a rovidlatas. "Bunosok kozt cinkos aki nema." Nem arra kell figyelni, mit iger egy Vona Gabor, hanem arra, amit kepvisel. Annak idejen peldaul Hitler megtartotta a nemet nepnek tett hasonlo igereteit, lett munka, es felporgott a gazdasag...
A szuletesnapi ebed se telt unnepi hangulatban, vegig masok bajan ragodott, vagy a regota elvalt ferjet szapulta, aztan meg az en eletemet akarta megoldani ("ezt miert nem probaltad, es azt miert nem", majd itt kovetkezett nehany X.Y. sikertortenete), noha a sajatjat se sikerult meg atlatnia. De legalabb nem en fizettem ezert az okitasert, ingyen ebedeltem.
.jpg)
.jpg)
Masnap elkisertem a deli zarandokmisere vallasos magyaromat, am nem mentem be, mert elozo nap mar jartam itt, aldast is kertem minden eddigi segitomnek, megkoszontem, hogy epsegben eljutottam idaig. Zarandokmisen mar sokszor voltam, mosolyogtam is magamban, hogy a kereszteny dogmatika szerinti egyetlen eletunk utan ennyiszer ugyse lehet udvozulni. A konyvtarba indultam par perc ingyenes internetezesre, amikor valaki a hatam mogott a nevemet kialtotta, Isabelle volt az! Jol erezte, hogy fogunk meg talalkozni, en is, hogy itt, a katedralis oldalaban. Csak par pillanat volt, elhadarta, hogy az emblematikus nadragomrol ismert meg, valamint egy nemet tarsanak elloptak a zsakjat (bevinni nem lehet, es evszazadok ota kint sorakoznak az eppen a misere varosba erok holmijai, biztonsagban, am allitolag most elleptek a varost a romaniai koldusok, en is hallottam kettot a katedralis kapujaban orditva veszekedni), aztan felirta az emilcimet, nagy olelesek, es ki-ki el a dolgara, o a zarandokhivatalba. En mar elozo nap bementem az igazolasert, bar vivodtam egy darabig, hogy mindek az nekem, az eddigiekhez sincs mar falam, ahova kilogathatnam. Vegul megis, legalabb ennyiben teret adtam egom birtoklasvagyanak, es az is csabitott, hogy zaras elott jartam arra, amikor a napkozbeni tobboras sorallas helyett par perc alatt vegezhettem. Praktikus haszna is lesz talan, ha Santiagobol egy hosszabb utazasra igenybe veszem a vele jaro kedvezmenyt.
Konyekig a spiri-turiban (ertve ezalatt a turizmust es a turkalot is), most aztan belemerulhettem mindket vegletbe. A papnevelde rideg, pedans (altalam mar ismert, tobbszor bevalt) rendjet, egyagyas szobait, es a magat spiritualis zarandokszallasnak hirdeto, divatos Albergue Acuariot, ahova kulonos modon eppen a vallasos zarandoktarsnom csabitott at, mert szerinte elobbi elhiresult az agybogarakrol, e spiri helyen meg olyan jo a hangulat. Reggelre megis itt lettem tele csipesekkel. A tulajdonos szerint szunyog. (Ilyen joszagot pedig meg csak nem is lattam, valamint e csipesek megint hetekig viszkettek.)
Az enterior valoban baratsagosabb, bar ismet emeletes agyak, ajtok helyett fuggonyok, am szinek, textiliak, mandalak, bagua tukrok, fustolok, alomcsapdak, gyertyak, angyal -es tunderkepek, ezo-zene a hatterben, egy egesz spiri kellektar.
(LABJEGYZET: Sokat irtam, am igy se mindent. Tovabbra sem meselek majd a szexualis eletemrol. Bar tudom, hogy akar reszletesen be is szamolhatnek, akkor se tudna mas semmit rola, mindenki a sajat kivetiteseit szemleli, nem engem. Aki pedig eleg empatikus, az erez, nem gondol, es nem fecseg. Igy van ez mindennel.
Eukaliptuszerdo, jot tesz a legutaknak
Amint ezt atgondoltam, masnap egy falu szelen, padon ucsorgo asszonyt talaltam, korotte kettenyernyi, semmihez sem hasonlito, edes voros kiskutya ugralt. Gyanutlanul megsimogattam, azt hittem, hozza tartozik. E pillanatban heves magyarazatba kezdett - meg portugalul is megertettem -, hogy a kutya gazdatlan, es vigyem magammal. Mondom, nem tudom, hiszen zarandok vagyok, utban Santiago fele. Am a kutyus nyomomba szegodott, nagy remenyeket fuzott ahhoz, hogy en leszek a gazdaja. Visszahesegettem. Tovabbmentem, de sajnos egy ido utan visszaneztem, es bar ne tettem volna. A no homokkal es gallyakkal dobalta, es a potom kutyus elkeseredetten menekult az ellenkezo iranyba. A szivem majd megszakadt, megtorpantam, vegiggondoltam. Ha magammal viszem, nem mehetek zarandokszallasra tobbe. Szamomra barhol, barmikor, de foleg a tengerparton, foszezonban negylabuval is fogado maganszallast talalni nemcsak nehez, de roppant draga. A sajat orvosi ellatasom is bajos, a gyogyszer is nagyon draga, hat meg egy ilyen kolyok-joszage. Aztan meg nem is tudom, merre megyek meg, hogy kikotok-e valahol, de azt igen, hogy sok jarmuvon, peldaul fapados repulon nem szallithato, az egyes orszagokban kotelezo karantenrol mar nem is szolva. Bar otthon - amikor meg volt ilyenem - mindig befogadott allatkaim voltak, most azonban nem tudok erte felelosseget vallalni. Toporogtam egy darabig, majd nehez szivvel tovabbindultam. A tarot Bolondja is eszembe jutott, hogy nehany lapon acsarkodo, labszara utan kapkodo, mas paklikban pedig vidaman mellette szokdecselo kiskutyaval abrazoljak. Ugy harom ora mulva, egy eukaliptuszerdo kozepen nyavogasra lettem figyelmes. Egy apro feherbundas, vorosfulu, horpadt hasu cica, o sem lehetett tobb nehany hetesnel... Ilyen nincs! De bizony, jott utanam keservesen orditva, ahogy emeltem a labaim, kozejuk lepett, nem tagitott. Hagytam, hadd kiserjen el egy lakott telepulesig, ott talan jobb eselyei lesznek. Csakhogy az erdo es a falu hataraban megtorpant, kiabalva nezett utanam, de nem jott tovabb. A szivem, mar megint... Nem tudtam mast tenni, az angyalok kezeire biztam mindkettot, hogy talaljanak jo otthonra, vagy ha az a sorsuk, es ez lehetseges, fajdalommentesen erje el oket a veg. Magamnak is epp ezt kivanom. Gondolatban sem akartam a szentimentalitasnak abba a csapdajaba esni, amibe velem kapcsolatban szoktak, hogy azert, mert ugy kenyelmesebb a vilagkepemnek, elhatarozom, hogy a masikkal ennek es ennek kell tortennie, legfokeppen heppiendnek, hiszen olyan edes kis joszag, olyan jo, okos, akarmilyen ember, es szerintem ez a vilag rendje... Aztan ezt az onhittseget jol rafognám a pozitiv gondolkodasra.
Este szkajpon meseltem jobaratomnak, szerinte ezek sors-talalkozasok, magamhoz kellett volna vennem a kutyust, mit sem torodve a praktikus kerdesekkel. (S akkor talan a cicaval nem is talalkozom? Vagy ot is orokbe kellett volna fogadnom? Szep kis karavan lennenk...).
De mivel is talalkoztam valojaban? Az elozo nap megfogalmazott erzesek oltottek testet a kis negylabuakban. Szinte azonnal. Ahogy rogton szomatizalok is, az elso caminom ota. Igen, gyokertelenseg, a vedtelenseg, a teljes kiszolgaltotottsag, ugy, ahogy mar annyiszor ateltem, s amitol mindig felek. En pedig - ahogy ilyenkor mindenki mindig - magamat sajnaltam bennuk. Ezt az osszes eszemmel mar ott helyben tudtam, de a szivem (az onsajnalatom) nem lett konnyebb.
... Aztan meg az is, hogy nem tudok egyutterezni azokkal, akik abrandjaik szerint megszepitenek dolgokat, jelensegeket, embereket, csak ne kelljen a valosaggal szembenezniuk, legfokeppen a sajatjukkal ne. Hat hogy most en se szeretnem tudni, mi lett a ket allatka sorsa, az biztos! Persze kivanom a legjobbat, am nem varom el senkitol, az egiektol sem, hogy happiend legyen, nem amitom magam, tudom, hogy a keserves veg nagyon benne van a pakliban, es ha igy tortenik, annak is helye van a vilag rendjeben, de mindennel en se tudok meg szembenezni, szuksegem van kiskapukra.
Shirley McLaine (nyolcvanas evek) ir a Camino Francesen, ha jol emlekszem, Foncebadon elott megjeleno veszett kutya-falkarol, a veluk valo mentalis harcarol. Arrol is, hogy sem a helyiek, sem az arrajaro zarandokok kozul nem talalkozott veluk, nem is hallott roluk senki. Ez a jelenes tehat csak az o aznapi tanitasa volt. Meglehet, hogy az en allatkaimat is csak en lattam. Jo lenne vigasznak, am tudom, rengeteg ember, allat, meg ki tudja meg milyen leny el ilyen kiszolgaltatottan.
Eiffel-híd
Az egyhazi szallast keresve most egy viana do casteloi kavezoba leptem be, a tulajdonos otthagyott vendeget, boltot, o is a templomi illetekesig juttatott. Ejjel egyedul voltam egy hatalmas iskolaepuletben. Csak a ket bundas aprosag emleke kisertett.
A varos csodas. Folyotorkolat, strand a Lima partjan, az oceanenal kellemesebb, am sos vizzel. (Emlitettem mar, hogy kulturorszagokban sehol nem kell fizetni a parti strandokert? A viz mindenkie.) Naplementekor az Eiffel-hidrol a hegyi bazilika kupolai kore kitart szarnyu angyalt lattam rajzolodni. Biztato volt. Masnap ugyan felvonoval el is mentem megnezni, am a neoroman-bizanci utanzatu epulet maga nem nyugozott le. Nem kell mindenhez kozel menni.
Konyvtar a Lima partjan. Helyi epitesz, felulvilagitokkal arad benne a napfeny, vilannyra nincs szukseg. Szuper gepek egy orara ingyen, free wifi, aranyos konyvtarosok.
Furcsa nekem az a fajta Camino-jaras, ahogy a legtobben teszik. Megerkeznek valahova, bezuhannak az agyba vagy egy kocsmaba, esetleg a szallas udvaran zsezsegnek, korul se neznek hol vannak, es masnap szaladnak tovabb. Meg csak az igeny se merul fel. Szamomra ez is a teljesitmenytura mufajahoz tartozik. Igaz, neha bonyolult es koltseges valahol tovabb maradni. Peldaul itt, ahol hiaba dicsertem a varos szepsegeit vagyakozva, nem hatottam meg a parokia fura, kover urat, s noha egyedul voltam a szallason, nem maradhattam egy ejszakanal tovabb. A szabaly az szabaly. Az allamiakban is hasonlo a helyzet, hacsak nem botlik az ember egy joindulatu hivatalnokba, onkentes hospitaleroba. A Francia Ut zsufoltsagaban meg ertheto is, de itt... Foszezon, magas szallasarak, es mivel masnap delutanig maradtam, hogy lassak is valamit, aludnom nem volt hol, hat busszal mentem tovabb.
Amugy szerencsera az evtizedek ota vacakolo - a Frances elejen egy onkentes segito altal kineziologiai szalagokkal meg is ragasztott - terdem, az ugyanott, kesobb szetment bokam (amiert akkor sebeszetre kerultem) jol viselik magukat. Nem biztos, hogy a lelki rugalmassagom javult ennyit, inkabb a tavaly elkezdett tai chi-nak es chi qung-nak tudom be. A hatam, vallam, nyakam azonban a vilaggamenos, ket es felszeres tulsulytol (a testsuly tiz szazalaka az optimalis) nagyon faj, hatraltat. Vilagra is jo nagy batyuval jottem, vilagga is ugy megyek.
Itt ert a hir, hogy egy olvasotol dijat kapott a blog. Koszonettel fogadtam, es mivel vandordij, tovabb is adtam.
Amivel ekkor talalkoztam - a szamokkal valo buveszkedes, licitalas, versenges, markegingfogasok, fenyezes es onfenyezes, klikkesedes - elgondolkodtatott. Az Utkozben blog gyakran megoszto temakat vet fel, tabukat, nepszerutlen teruleteket feszeget, eleve nem lehet popularis. Na es itt vagyok az elethelyzetemmel, amivel a legtobb ember remalmat, elfojtott, elharitott, kivetitett felelmeit testesitem meg. Hova versenyezzek?
Es tenyleg van aki meg elhiszi, hogy az olvasoi a baratai, a ravetittett szerepelvarasok, a rajongas az a szeretet, az olvasok szubjektivitasa az a figyelem, amibol hianya van, es amit megfelelessel akar megszerezni? Masok peldajat latva ketely merult fel bennem, hogy szabad-e apropenzre valtanom a csodaimat? Hm... azonban meg engem is az egom mozgat.
CAMINHA
Siesta, fiesta, mañana. Ez a spanyol elet.
Siesta, fiesta, mañana-mañana (amanhã-amanhã) Ez pedig a portugal.
A duplazas jelezte kulonbseg annyi, hogy a spanyoloknal keteselyes: vagy eljon holnap, kinyit holnap... vagy nem. A portugaloknal ha ezt hallod, felejtsd el, tegy le rola orokre! De olyan aranyosak!
Pici Caminha fiestajaba csoppentem. Ez az utolso portugal allomas. Kirakodo-vasar, a helyiek betoltottek a foter padjait, vendegloit. Az albergueba erve mar az udvaron ram szoltak ismeretlen zarandokok, hogy foztek spagettit, maradt meg, es van bor is. Vacsora kipipalva. Elni tudni kell! Fiatal lengyel srac a Francesrol lefele, tehat kicsereltuk portugal-spanyol szokincsunket. Oreg bolgar biciklista, nulla nyelvtudassal, am ok ketten megertettek egymast, ezert igen attetelesen beszelgettunk. Idefele atkerekezett Magyarorszagon is, korbe a Balatont, tetszett neki, most pedig a portugal szarazfoldin tartott felfele o is. Harmasban vacogtunk a masnap reggeli kodben, esoben, csak a kamillateam melegitett bennunket. Amikor is kiderult, hogy a Mino-folyo torkolatnal alacsony vizallas miatt nem jar a komp. Ez csak engem erintett, a Costat jaro (leginkabb Portobol indulo) kevesek is sokkal hamarabb ra szoktak terni a szarazfoldi foutra. Turinfos szerint menjek vissza Vianaba, onnan busszal Tuiba, a hidhoz. Csakhogy Caminon visszafele nem megyunk, ez alapszabaly! Nehany metert meg csak-csak, vegszuksegben, megkeresni az elvesztett jelet, de egy egesz etapot semmikepp sem, mert az ut az eletunk szimboluma.
Egyebkent pedig epp elozo nap szomorkodtam, hogy kimegyek Portugaliabol, olyan jo lett volna meg egy kis ido a bucsuzkodasra, am itt sem engedtek a szallason tobbet, noha hatan voltunk a harminc agyra.
Na jo, de kiviszi at a zarandokot a tulso partra? A hasonlo elethelyzetekben valamikepp mindig nagy arat fizettem, hogy kijussak a szorultsagbol.
A helyiek egy nevet hajtogattak. A varoson kivul, a strandon megtalalom a felberelheto illetot. Nekivagtam a nehany kilometernek, nemi aggodalommal, hogy ilyen rossz idoben ugyan kit talalok a strandon. (Na meg hogy "ki fizeti a reveszt?" Vegul ot euroert jutottam at.) Hat ott talaltam, az ocska lakokocsijaban. Annal mar csak a ladik volt rozogabb lelekveszto, es a csonakos oregebb. Szerencsere nem Charonnak, hanem Marionak hivtak, a folyot sem Sztuxnek, hanem Miñonak. Az ar pedig most vegre egyszer igazan elfogadhato, meltanyos volt.
Atkeleskor ereztem, hogy valaminek vege. Ugyan sem az eletemet, sem a lelkemet nem vesztettem el, de a szivem egy darabjat Portugaliaban hagytam.
Spanyolfoldre e homokos partra csusztatva erkeztem :)
A GUARDA
Hogy megerte-e egy ritkan jart utat valasztanom, arrol meseljenek a kepek. Szerintem igen. A varos elotti udulotelepre erkeztem a ladikkal. Masfel ora alatt talan harom setalo udulovendeggel talalkoztam, meg egy parti orrel, aki varosi terkeppel ajandekozott meg.
Na mutatkozzal be szepen! "En vagyok az anizs."
Boruban indult a nap, am az ocean igy is szep volt, aztan meg kiderult... Bizony, hogy kiderult, micsoda kepeskonyvbe erkezem, meregettem a szemem! Erod mindenutt, fent a hegyen, lent a parton, meg egy szigeten, hatarvaros es kikoto, az en fulemnek a nev is arra utal, hogy nagyon vedtek magukat. Es tarka hazak, szinkavalkad epult felfele, a meredek partra.
Meg a kikoto hullamtoro falat is szinesre festettek (balra)
Alkonyati felhoben
Az ugy volt, hogy aznap nem csak az idojaras, de en is kiborultam, jo alaposan. Noha megmenekultem egy szorult helyzetbol es tuleltem egy partraszallast,valamint mindossze nyolc kilometert gyalogoltam, valamifele kesleltetett reakciokent ketsegbeestem, amikor ketto ora tizenharomkor - egy meredek es hosszu lepcso megmaszasa, a hatam beszakadasa utan - odaertem a Turismo-hoz, ami eppen tizenharom perccel korabban bezart, hogy aznap mar ki se nyisson. Foszezon, tengerparti udulovaros, am errefele ez mit sem szamit. Konnyaztatta, ketsegbeesett keppemmel bekusztam a szomszedos rendororsre, ahol persze csak spanyolul beszelt az egyetlen rendor, aki siman beillett volna a baywach-os fiuk koze. Az albergue szot ismetelgeto, nyuszorgo hangom, konnyes arcom nyoman megertette, hogy en bizony mostan fedel nelkul maradtam (na igen, talan epp ezert erintett oly keservesen, mert egybecsengett a zarandoklaton tuli valosagommal is). Leultetett, mosolyogva csillapitott, majd kicsit kotoraszott egy fiokban, kulcscsomot halaszott elo. Igy tortent, hogy rendori kiserettel mentem a szallasra. A kulcsot szerencsere nalam hagyta. A szallasig tarto uton persze tovabbnyuszogtem, hogy de mi lesz velem holnap, hol alszom, ha nem tudtam se terkepet, se szallaslistat szerezni a kovetkezo szakaszokrol. Lattam rajta, ha ertene angolul, akkor se ertene, mit aggodalmaskodom. Ma ma van, es minden napnak megvan a maga baja, oruljunk, ha az megoldodik. Olyan nyugodt, mosolygos, segitokesz rendor volt, tipikus mediterran lelek, hogy mire elment, az en arcom is felderult. Tehat megint mi tortent? Valaki, megpedig - ahogy tobbnyire - egy ferfi idolegesen kihuzott a bajbol. Hajaj, ez is minta.
Kesobb erkezo, szinten ellenkezo iranyba halado ir lanykaval osztoztunk harminchat agyon. Reggel ures gyomorral indult volna, megosztottam vele a fel dinnyemet. Mintha ezert jutalmat kaptam volna, aznap egy kozertes neni karamellel kinalt, meg a zsebembe is beletett pár szemet.
Alkonyati felhoben
Vajon miert van az, hogy minden varosban a fogorvosi rendelot latom meg eloszor? Meg kell probalnom nem orlodni, sem a gondolataimmal, sem az indulas elott kimutott valamint meg meglevo orlofogaimmal. Csak hat a kell es probalni mar eleve orlodes.
MOUGAS
Motto:
siettem ugyan,
míg melléd kerülhettem
– de, hogy te: célom?
(Fodor Akos: On the road)
Hogyan ragadtam le egy semmi, nem is szep kis faluban harom napra, hogy vegul itt is hagyjak egy darabot a szivembol? Magamnak is elmeselem, nehogy elfeledjem.
Kozel ulni a hullamokhoz, nezni, hallgatni, megerezni az ocean oserejet,
kulonosen dagaly idejen atvenni a lukteteset...
Mint Siva mikor tancol, rombol es teremt egyszerre.
Valaha talan mindennek megereztuk az erejet, amivel, akivel talalkoztunk. Nem becsultuk se ala, se fole, nem a latszatnak hittunk. Kello tisztelettel tudtunk fordulni az erosebb fele, alazattal a gyengebb fele. Ide kell visszatalalnunk, az utkozben begyujtott tapasztalatok gazdagsagaval.
Egyre eszakabbra. Hetek ota zsakomra erositve cipeltem egy botot, nem volt ra szukseg. Ezert nem is hoztam az elozo ket, valtozatosabb domborzatu uton bevalt ketkezest, gondoltam, kisebb, rovidebb emelkedokhoz ez is elegendo lesz. Most vegre, eloszor sor kerult ra. Elovettem, kinyitottam volna, am a jo kis Lafuma-botom teleszkopja meghalt! Regota nem hasznaltam, es mert osszessegeben keveset, nem probaltam ki indulas elott. Mit tehettem mast, szomoruan az ut szelen hagytam. Meg szomorubban pillogtam a ram varo hegyre, meg a sovanyka kis szazadrendu aszfaltut fele, ahol legy se moccant. Mit ad eg, de szo szerint, autozugast hallottam. Kezemet kitettem, nyomban fel is vett a joember, elvitt vagy tiz kilometert. Szamomra a tanulsag: folosleges biztonsagi tartalekokat cipelnunk a vallunkon, targyakba, emberekbe kapaszkodni, oket is magunkkal vonszolni, mert jo esellyel epp akkor nem tudnak segiteni, amikor nekunk lenne szuksegunk rajuk. A helyzet vegul ugyis nelkuluk, nem vart modon fog megoldodni. "
A turisztikai szakemberek ugy tajekoztattak, hogy Oia-ban van zarandokszallas. Nem volt. De meg csak a monostorba se lehetett benezni, restauraltak. No hat akkor tovabb harom faluval! A jelzesek lankas hegyoldalba vezetnek, folosleges kerulouton, mondvan, ne menjunk a veszelyes, am egyenes autout mellett. Erdekes, Lisszabon es Porto kozott csak ott lehet menni, az lathatoan nem zavarja az illetekeseket.
A turisztikai szakemberek ugy tajekoztattak, hogy Oia-ban van zarandokszallas. Nem volt. De meg csak a monostorba se lehetett benezni, restauraltak. No hat akkor tovabb harom faluval! A jelzesek lankas hegyoldalba vezetnek, folosleges kerulouton, mondvan, ne menjunk a veszelyes, am egyenes autout mellett. Erdekes, Lisszabon es Porto kozott csak ott lehet menni, az lathatoan nem zavarja az illetekeseket.
Hrabalhoz melto jelenet
Mougas egy fenykepezesre sem erdemes kis falu, tiz hazon, egy kocsmakent is funkcionalo zarandokettermen, egy panzion es egy privat zarandokszallason kivul (mindharom egy csalad tulajdonaban) nem is volt ott semmi mas, mint eso, szel, hideg. Igaz, a panorama csodas. Skocia filingem volt.
Hatagyas, uj szobak, fiatalos dizajn, vendeg alig. Deltajt erkeztem, es ahogy felterkepeztem a helyet, a tarsalgo polcan egy ottfelejtett konyvre bukkantam. Korabban mar olvastam Az Alkimistat, eloszor nem tetszett, evek mulva valaki ujraolvastatta velem ezt is, el nem ajultam, de mar talaltam nehany hasznalhato gondolatot, a tortenetet pedig el is felejtettem. Szerzoje nem iro, nyelvezete nem magas irodalom, bar mindig erdekes temakat vesz elo, a zajos, csillogo Coelho-jelenseget fenntartasokkal kezeltem. Most meg itt termett elottem, engem vart, am angolul. Az elso zarandoklatom ota - tobb-kevesebb sikerrel - igyekszem a jeleket figyelni, tehat kinyitottam. Az egyszeru nyelvezet hatrany magyarul, angolul kimondottan elonyosnek bizonyult szamomra.
A foszereplo egy andaluziai (a Via de Plataott megy at, es terveim szerint majd en is) pasztorfiu, neve Santiago (Szent Jakab!), igaz szerelme Fatima (ahol nehany nappal korabban en is jartam - a nev egyebkent Mohamed legkedvesebb lanyae). A fiu mindent elvesztett, am nem aldozatnak tekintette magat, inkabb tanulo jelolvasonak, es kincskereso kalandornak. Vegul mindent megnyert, igaz, semmi olyat, amire szamitott, vagy amit a kornyezete elvart volna.
Az idojaras nem csabitott ki, tehat olvasni kezdtem, es a masnap reggel az oceanra nezo kocsmaban talalt. Voltakeppen bekoltoztem ide. A napot itt kezdo helyi ferfiak eleinte furcsalva meregettek, am lassan elfogadtak, hogy egy ablak elotti asztalnal ott hever a konyvem, naplom, egyeb holmim, akkor is, ha eppen kimentem setalni. Jobaratommal is ugy szkajpoltam (itt volt wifi), mintha otthon lennek, egesz nap nyitva hagyva a vonalat, nehanyorankent par szot odavetve. A telefon szotarjara is gyakran raszorultam, de eleg jol haladtam az olvasassal. Coelhoval ujabb repedes keletkezett a sznobizmusomon.
A delelotti pultos ember csak megszokott, a delutani lanynak azonban nagyon tetszettem. Csak spanyolul tud, am gesztussal, mosollyal megtalaltuk a kozos nyelvet. Neman beszelgettunk. A legaprobb mozdulatomat is figyelte, tud-e valamiben segiteni, utolso napomon a szokasos sosmogyoro helyett empanadat tett az italom melle, evvel megvolt az aznapi ebedem...
Hatagyas, uj szobak, fiatalos dizajn, vendeg alig. Deltajt erkeztem, es ahogy felterkepeztem a helyet, a tarsalgo polcan egy ottfelejtett konyvre bukkantam. Korabban mar olvastam Az Alkimistat, eloszor nem tetszett, evek mulva valaki ujraolvastatta velem ezt is, el nem ajultam, de mar talaltam nehany hasznalhato gondolatot, a tortenetet pedig el is felejtettem. Szerzoje nem iro, nyelvezete nem magas irodalom, bar mindig erdekes temakat vesz elo, a zajos, csillogo Coelho-jelenseget fenntartasokkal kezeltem. Most meg itt termett elottem, engem vart, am angolul. Az elso zarandoklatom ota - tobb-kevesebb sikerrel - igyekszem a jeleket figyelni, tehat kinyitottam. Az egyszeru nyelvezet hatrany magyarul, angolul kimondottan elonyosnek bizonyult szamomra.
A foszereplo egy andaluziai (a Via de Plataott megy at, es terveim szerint majd en is) pasztorfiu, neve Santiago (Szent Jakab!), igaz szerelme Fatima (ahol nehany nappal korabban en is jartam - a nev egyebkent Mohamed legkedvesebb lanyae). A fiu mindent elvesztett, am nem aldozatnak tekintette magat, inkabb tanulo jelolvasonak, es kincskereso kalandornak. Vegul mindent megnyert, igaz, semmi olyat, amire szamitott, vagy amit a kornyezete elvart volna.
Az idojaras nem csabitott ki, tehat olvasni kezdtem, es a masnap reggel az oceanra nezo kocsmaban talalt. Voltakeppen bekoltoztem ide. A napot itt kezdo helyi ferfiak eleinte furcsalva meregettek, am lassan elfogadtak, hogy egy ablak elotti asztalnal ott hever a konyvem, naplom, egyeb holmim, akkor is, ha eppen kimentem setalni. Jobaratommal is ugy szkajpoltam (itt volt wifi), mintha otthon lennek, egesz nap nyitva hagyva a vonalat, nehanyorankent par szot odavetve. A telefon szotarjara is gyakran raszorultam, de eleg jol haladtam az olvasassal. Coelhoval ujabb repedes keletkezett a sznobizmusomon.
A delelotti pultos ember csak megszokott, a delutani lanynak azonban nagyon tetszettem. Csak spanyolul tud, am gesztussal, mosollyal megtalaltuk a kozos nyelvet. Neman beszelgettunk. A legaprobb mozdulatomat is figyelte, tud-e valamiben segiteni, utolso napomon a szokasos sosmogyoro helyett empanadat tett az italom melle, evvel megvolt az aznapi ebedem...
Talan megerezte, hogy nem turista vagyok. Vagy egy gyökértelen, fáradt vándor es egy helyhez kötött, am elvagyodo lelek találkozása nehany pillanatra.
Masnap reggel eppen felpillantottam a konyvbol, kineztem a borus partra, amikor is a kocsma elott elvonult egy fuvos zenekar. Itt is fiesta volt. A pultbol radio duruzsolt, a TV is szolt, noha senki nem figyelt oda, mit. Hrabal kisvarosait idezte a kep. Talan csak Coelho es az ocean nem illett bele, a hangulat azonban mindenkeppen.
Valami itt tartott, nem tudtam mi, csak ereztem, hogy meg maradnom kell. A konyvet barhol mashol elolvashattam volna, megis maradtam. A nagy semmi kozepen.
Masnap reggel eppen felpillantottam a konyvbol, kineztem a borus partra, amikor is a kocsma elott elvonult egy fuvos zenekar. Itt is fiesta volt. A pultbol radio duruzsolt, a TV is szolt, noha senki nem figyelt oda, mit. Hrabal kisvarosait idezte a kep. Talan csak Coelho es az ocean nem illett bele, a hangulat azonban mindenkeppen.
Valami itt tartott, nem tudtam mi, csak ereztem, hogy meg maradnom kell. A konyvet barhol mashol elolvashattam volna, megis maradtam. A nagy semmi kozepen.
Sometimes it·s better to leave thing as they are. (Coelho: The Alchemist)
Delben a szallas tarsalgojaban toltottem a telefonomat, amikor benyitott egy kerekparosnak oltozott kerekparos. Nyilvanvaolan azt hitte, valamifele hospitalera (szallas-gondnok) vagyok, az arakrol, mosasi es egyeb lehetosegekrol erdeklodott, mindent megmutattam, csak azutan jegyeztem meg, hogy en is zarandok volnek. Kiderult, a mogotte kerekezo fianak keres szallast, akivel napok ota csak egy kave idejere talalkoznak, egymastol tavolabb toltik az ejszakat is, telefonon tartjak a kapcsolatot. A fiu kerte igy. Ugy latszik, a "nobody has the same step" a bicikliseknel is igaz. Kerdezte a nemzetisegemet, es nyomban elmeselte, hogy o maga angol, am Del-afrikaban el. A 19 eves fia pedig Angliaban az esesanyjaval, es a Camino elotti napon repult haza egy Praga-Budapest utrol, ahol a haverokkal jo sokat ittak, buliztak. Azert hozta el ide, hogy kicsit kirantsa abbol a kozegbol. Vegszora bekerekezett egy duci, baratsagos, mosolygos, vagany srac. Harmasban kaveztunk, egy pohar borra is meghivtak, az ifju kerekparos aradozott Budapestrol, aztan ugy dontott, meg aznap elmegy Vigoig. Az apja meg a nyakamon maradt. Vartam, hogy majd o is elindul, de csak nem. A nyelvtudasomtol fuggetlenul se voltunk egy hullamhosszon, leginkabb csak fecsegtunk. Vilaggazdasagrol, a hazam politikai berendezkedeserol, az otthoni jovedelmekrol (megfigyeltem, minden erdekelte, ami penzzel kapcsolatos, ki mennyibol el, mibol telik itt, ott es amott, ebbol rogton tudtam, hogy anyagi gondjai vannak...), meselte, hogy egy kis utazasi irodaja van, ezert neha szallodaban alszik, hogy uj, versenykepes helyeket talaljon. Az utvonalamrol kerdezett, mondtam, Santiago es Finisterre utan talan lemegyek a Camino Plata-n, es talan meg se allok Marokkoig, Tanger regi vagyam. Nem meselhettem neki az evekig ott elo Faludy Gyorgyrol. Meg a vilag eladasi listain ellovas, divatos Coelhorol se hallott. Kozben ebedeltunk, ragaszkodtam hozza, hogy mindenki a magaet fizesse, am megint kaptam egy pohar bort.
Megvallom, eleg hamar meguntam a csevegest, a konyv is izgatott. Kedves mosollyal felalttam es atultem az asztalomhoz. Szkajpon emlitettem jobaratomnak a fickot, hogy probara teszi az angoltudasomat meg a turelmemet is, a valasz az volt, hogy "csak aztan nehogy belole legyen az angol beteg". Lehulyeztem...
Lapoztam a konyvben, es a kovetkezo fejezet arrol szolt, hogy Santiago Tangerbe megy. Mi is a helyzet a jelekkel, vagy ahogy C. irja, az omenekkel?
Egy ora se telt bele, jott az angol - aki ezt az idot a pultnal, borozgatassal es a pultossal fecsegve toltotte -, hogy a telefonjan del-afrikai nemzeti parkokrol mutasson kepeket. Aztan a masik ket gyerekerol meselt (egy feszekalja), jottek roluk a kepek, sajnalta, hogy ilyen gyorsan felnottek. Lattam rajta, hogy oszinten fajlalja, es hogy fontosak neki. Azt is, hogy o egy showman, ket percig keptelen egyedul, csendben maradni, tetlenul, kozfigyelem nelkul, azt pedig jol tudom, mi okozza e tuneteket. Joakaratu, am szeretet- es figyelemhianyos, serult ember. Lattam, hogy hezital, maradjon-e vagy menjen tovabb, arra gondoltam, a fia miatt, hogy nem akar a nyakaba kerekezni, es nincs terve, elotte hol szallhatna meg.
A konyvem hivott, de azt is ereztem, ha marad, nem hagyhatom fakepnel, bizonyosan van valami dolgom vele, uzenet, tanitas, feladat lapul e talalkozasban is, tehat felvaltva koztuk telt az este. Nevetve meseltem neki a parnapos felismeresemet - addig is, mig valtoztatni nem tudok, az onironiam kosz szep' jol van -, hogy bar nem beszelek nyelveket, barmilyen nyelven kepes vagyok valaki szavaba vagni. Felkapta a fejet, mert mi az hogy, nem beszelek nyelveket, hat nem veszem eszre, hogy fel napja angolul tarsalgunk? Mire en, hogy mi nem tarsaloghatunk angolul, ugyanis nekem se szokincsem, se nyelvtanom, legfeljebb a lelek nyelven, a vilag nyelven beszelgethetunk (tudom, ez mar coelhos beszuremles), vagy az intellektus nyelven, vagy az empatiaen, ahogy neki megnevezni tetszik, de angolul biztosan nem. Megkerdeztem, nem art-e neki az a sok bor, amit itt leguritott a nap folyaman, mire az volt a valasz, hogy edzesben van, mert az uton sokat ivott a fia mellett. Visszahuzodtam a konyvemhez, am egy ido utan megint mellem ult, hogy az eddigi utszakaszokrol beszelgessunk. Sokszor mondta ki a nevemet, akar ha velem beszelt, akar ha masokkal, pl. a szemerkelo esoben valo parti setam, szivarvanynezesem utan visszaerve nevetve mutatott ram. En nem szolitottam sehogy.
A pultoslany most is figyelt, diszkret felmosollyal, segitokeszen, es csak masnap ertettem meg, hogy orulne, ha en orulnek.
Emlitettem a turista vagy zarandok kerdest, es hogy akadnak neha spontan talalkozasok, megerintjuk egymast, valahol melyen, megosztjuk az etelt, az infot, nehany oszinte, szemelyes gondolatot, egyutt toltunk nehany orat, adjuk, amink van, s amire a masiknak szuksege van, aztan elvalunk, kapaszkodas, fugges, kotelezettsegek nelkul. Meg hogy a parti uton azt vettem eszre, tobbekkel be se mutatkozunk, minek ekelnenk a rovid kozos idobe folosleges adatokat, amiket a torlodo informaciok miatt napokon belul ugyis elfelejtenenk. Milyen jo lenne, ha ez a nagyvonalusag a vilagban is termeszetes lenne.
Vacsorat rendeltem, hatalmas adag salatat kaptam piritossal, legalabb olyan termeszetesen osztottam meg vele, mint o a bort es kavet, vagy ahogy maskor is megosztom, ha akad a kozelben alany.
Meg tartott a nem tudni milyen fiesta, a falu vegen szinpad epult, "wedding disco" hangjai szurodtek hozzank, invitalt, nezzuk meg. Vallat vontam, nincs mit csinalni, a kocsmaban gyenge a vilagitas az esti olvasashoz, legfeljebb a haloteremben tehetnem, ahova vagy erkeztek tobben időközben - meg se neztem ., es zavarnam oket, vagy ok zavarnanak engem, a szemlelodo setalgatashoz meg mar keso van, es szemerkel is. Jol van, ha most ez van, akkor ez van, menjunk. Valami spanyol fiuzenekar, csinos tancos lanyokkal nyomta a playback "zsuzsu zenet", kozonseg meg alig. O a borhoz sorolt, en a cukorkashoz szaladtam. Meg is jegyeztem, hogy nincs szuksegem gyerekre, itt vagyok magamnak. A musoron jot nevettunk, aztan nyakunba szakadt az eso, egy ponyvateto ejttett bennunket fogsagba, pedig neki hatkor kellett kelnie, korai talalkozot beszelt meg a fiuval. Visszafele meg benezett a kocsmaba, engem is invitalt, am csak mosolyogtam, hogy "sokat iszol, de az a te bajod, nem az enyem", es elmentem lefekudni. Eszrevettem, hogy mar bekoltozott abba a szobaba, ahol en is laktam, egy tavolabbi sarokba. Mas pedig nem volt ott. Megerkezett, es bohockodva kerdezte, szeretnem-e, hogy megmasszirozza a labamat. Itt feszult meg bennem az ellenallas: nem, ezt nem szeretnem. "Rendben, akkor meg kell valtoztnom a gondolataimat." Jo ejt kivantam, majd agyilag teljesen kifaradtan elajultam.
... Es nehany perc mulva a sajat gondolataimra riadtam fel:
Megosztani, amink van, ha a masiknak arra van szuksege.
O a magat kelleto bohoc musorat adta le, en meg az intellektualisat, bar reszemrol nem nasztanckent, csak ugy, hetkoznapi rutinbol. Egalban vagyunk.
Hasonlit-e ez az ember barkire, aki mellett valaha serultem? Ereztem-e a kozeleben erotikus vonzodast? Nem. Akkor tehat nem kapcsolodik fajdalommintahoz. (Ennek pszichologiaja olvashato pl. Feldmartol, Pal Feritol, Poppertol.) Igy meg nem voltam, talan itt lenne az ideje az elmeletet a gyakorlatban is kiprobalni.
Na ja, de akirol itt a szolas van, egy kisportolt, apolt, a kozizles szerint jokepu ferfi, epp olyan, akiktol mindig tavoltartottam magam, talan az eloiteleteim, meg valamifele komplexususaim miatt. Hat akkor eppen most, szamos betegseg tuneteit viselo, fitness-termet meg sose latott testemmel, a mezitlab gyaloglastol borkemenyedeses talpammal, az ezzel meg azzal.... De mi ez a nyavajgas, ha nem az egom onfeltese a megszegyenulestol? A Camino meg nem a megkovesedett hataraink atlepeserol szol? Egyebkent is, sotet van.
Hat ezt jo alaposan megbeszeltem magammal. Felkeltem, odamentem, es megfogtam a kezet. Kis lepes ez az emberisegnek, de nagy lepes nekem.
Az agyban pedig egy egeszen mas embert talaltam. Erzelmileg, szexualisan is erett, oszinte, batran feltarulkozo ferfit, aki halaval fogadott.
Tudom, hogy az egyes szemelyisegreszeink nem egyforman fejlodnek, megis leesett az allam, hogyan lehet egy ember ennyifelebol osszerakva. A ripacs, a csaladcentrikus apa, az anyara vagyo kisfiu, es a magas szexualis kulturaval, empatiaval biro, nagyvonalu ferfi. Na nem mintha en is nem ilyen patchwork lennek...
Nem volt tobb egy pillanatnal, hogy atfutott rajtam, ennyi bor utan lassu es hosszu jatekainkat hogy birja erovel, figyelemmel? Regen nem adom mar at a vezetest, nehezen adom meg magam. Most megtettem. Tetszett ahogy es ahova vezetett, az is, ha a legaprobb megtorpanasomat erezte, masfele kanyarodott. Se egzenges, se foldindulas, se tantrikus nasz, mindossze ket ember talalkozasa, reszemrol meg a csodalkozas, hogy kerulhet ket idegen ilyen hamar egy hullamhosszra.
Megkoszontem, hogy vigyazott ram. Megkoszonte, hogy vigyaztam ra.
Nem kerdezte, nemi hallgatas utan megis elmondtam, hogy unom a show-t, es at kellett gondolnom, mi lehet a diszlet mogott. (Orultem, hogy legalabb a "facade", homlokzat szo eszembe jutott.)
- Es tetszik, amit lattal?
- Azt lattam, hogy sokat iszol, de ez nem az en problemam, hanem a tied. Tele vagy fajdalommal es gonddal. De ki nincs? Mindenesetre ez jobban tetszik, mint a show. Emlekszel, azt mondtam delutan, hogy a zarandok megosztja, amije van. Ha a masiknak szeretetre van szuksege, akkor azt. (Az angol, sokertelmu "love" ott mennyivel termeszetesebben jott, mint most ezt magyarul leirni.) S tudod, lehet, hogy ezert kellett itt ragadnom. Meg az is elofordulhat, hogy e rovid ido alatt tobbet tudtam meg rolad, mint te magad.
- Amikor meglattam a falujelzo tablat, duborogni kezdett a szivem, nem ertettem, csak arra gondoltam, a fiamnak talalok majd itt jo szallast.
Az is jol esett, amikor finom kezeivel terkepezett, itt-ott gyonged eleganciaval atsiklott, csak ebbol tudtam, ha valami nem tetszett neki. S mivel - a multifunkcos strandkendomnek koszonhetoen - ruhatlanul reggel se latott, a hiusagom (vagy a meltosagom?) sertetlen maradt.
Nem tudok senkivel szorosan osszefonodva aludni, ha eleg hely van, akkor se, egy keskeny vasagyon pedig eselytelen. De fogta a kezem, hozzam simult, hat maradtam. Minden moccanasnal ertemnyult, ellenorizve, van-e rajtam takaro, ugyanez belolem is konnyeden fakadt. Igaz, orakon at nem aludtam semmit.
Szerettem volna elmondani, hogy erzem rajta, "az egesz gyerek faj" - mikent a csecsemok se kulonboztetik meg a fuluket a pocakjuktol.
Felhivhattam volna a figyelmet arra is, hogy folyton tevekenykedik valamit, a telefonjat nyomkodja, beszel, iszik (otthon nyilvan dolgozik is), erdemes lenne szamot vetnie azzal, mi helyett teszi mindezt.
Elmeseltem volna neki, hogyan adta at akaratlanul is a fajdalmait es csillapitasi modszereit a fianak. Meg azt is, hogy ne feljen, nem kell tokeletes szulonek lenni, mar az is eleg, ha a leheto legtobbet a gyerekeivel van, testben es lelekben. Es hogy neki kettot kell elore lepnie ahhoz, hogy a fia egyet tudjon. Ha ez nem megy, akkor is maradjon vele, de az egyuttivas nem segit. Meg azt, hogy a bohockodassal ertekes figyelmet, valodi szeretetet nem kaphat, jo lenne, ha magat meg tudna szeretni... Mondtam volna meg sokmindent, es most nem is eszosztasbol. Am akkor, ott - magamtol is szokatlanul - megereztem, hogy olykor tobb szeretet van abban, ha hagyjuk a dolgokat ugy, ahogyan vannak. (Igaz, ot konnyebb ugy hagynom, nem erinti kozvetlen kozelrol az onos erdekeimet.) Fodor Akos csak masnap jutott eszembe:
Megvallom, eleg hamar meguntam a csevegest, a konyv is izgatott. Kedves mosollyal felalttam es atultem az asztalomhoz. Szkajpon emlitettem jobaratomnak a fickot, hogy probara teszi az angoltudasomat meg a turelmemet is, a valasz az volt, hogy "csak aztan nehogy belole legyen az angol beteg". Lehulyeztem...
Lapoztam a konyvben, es a kovetkezo fejezet arrol szolt, hogy Santiago Tangerbe megy. Mi is a helyzet a jelekkel, vagy ahogy C. irja, az omenekkel?
Egy ora se telt bele, jott az angol - aki ezt az idot a pultnal, borozgatassal es a pultossal fecsegve toltotte -, hogy a telefonjan del-afrikai nemzeti parkokrol mutasson kepeket. Aztan a masik ket gyerekerol meselt (egy feszekalja), jottek roluk a kepek, sajnalta, hogy ilyen gyorsan felnottek. Lattam rajta, hogy oszinten fajlalja, es hogy fontosak neki. Azt is, hogy o egy showman, ket percig keptelen egyedul, csendben maradni, tetlenul, kozfigyelem nelkul, azt pedig jol tudom, mi okozza e tuneteket. Joakaratu, am szeretet- es figyelemhianyos, serult ember. Lattam, hogy hezital, maradjon-e vagy menjen tovabb, arra gondoltam, a fia miatt, hogy nem akar a nyakaba kerekezni, es nincs terve, elotte hol szallhatna meg.
A konyvem hivott, de azt is ereztem, ha marad, nem hagyhatom fakepnel, bizonyosan van valami dolgom vele, uzenet, tanitas, feladat lapul e talalkozasban is, tehat felvaltva koztuk telt az este. Nevetve meseltem neki a parnapos felismeresemet - addig is, mig valtoztatni nem tudok, az onironiam kosz szep' jol van -, hogy bar nem beszelek nyelveket, barmilyen nyelven kepes vagyok valaki szavaba vagni. Felkapta a fejet, mert mi az hogy, nem beszelek nyelveket, hat nem veszem eszre, hogy fel napja angolul tarsalgunk? Mire en, hogy mi nem tarsaloghatunk angolul, ugyanis nekem se szokincsem, se nyelvtanom, legfeljebb a lelek nyelven, a vilag nyelven beszelgethetunk (tudom, ez mar coelhos beszuremles), vagy az intellektus nyelven, vagy az empatiaen, ahogy neki megnevezni tetszik, de angolul biztosan nem. Megkerdeztem, nem art-e neki az a sok bor, amit itt leguritott a nap folyaman, mire az volt a valasz, hogy edzesben van, mert az uton sokat ivott a fia mellett. Visszahuzodtam a konyvemhez, am egy ido utan megint mellem ult, hogy az eddigi utszakaszokrol beszelgessunk. Sokszor mondta ki a nevemet, akar ha velem beszelt, akar ha masokkal, pl. a szemerkelo esoben valo parti setam, szivarvanynezesem utan visszaerve nevetve mutatott ram. En nem szolitottam sehogy.
A pultoslany most is figyelt, diszkret felmosollyal, segitokeszen, es csak masnap ertettem meg, hogy orulne, ha en orulnek.
Emlitettem a turista vagy zarandok kerdest, es hogy akadnak neha spontan talalkozasok, megerintjuk egymast, valahol melyen, megosztjuk az etelt, az infot, nehany oszinte, szemelyes gondolatot, egyutt toltunk nehany orat, adjuk, amink van, s amire a masiknak szuksege van, aztan elvalunk, kapaszkodas, fugges, kotelezettsegek nelkul. Meg hogy a parti uton azt vettem eszre, tobbekkel be se mutatkozunk, minek ekelnenk a rovid kozos idobe folosleges adatokat, amiket a torlodo informaciok miatt napokon belul ugyis elfelejtenenk. Milyen jo lenne, ha ez a nagyvonalusag a vilagban is termeszetes lenne.
Vacsorat rendeltem, hatalmas adag salatat kaptam piritossal, legalabb olyan termeszetesen osztottam meg vele, mint o a bort es kavet, vagy ahogy maskor is megosztom, ha akad a kozelben alany.
Meg tartott a nem tudni milyen fiesta, a falu vegen szinpad epult, "wedding disco" hangjai szurodtek hozzank, invitalt, nezzuk meg. Vallat vontam, nincs mit csinalni, a kocsmaban gyenge a vilagitas az esti olvasashoz, legfeljebb a haloteremben tehetnem, ahova vagy erkeztek tobben időközben - meg se neztem ., es zavarnam oket, vagy ok zavarnanak engem, a szemlelodo setalgatashoz meg mar keso van, es szemerkel is. Jol van, ha most ez van, akkor ez van, menjunk. Valami spanyol fiuzenekar, csinos tancos lanyokkal nyomta a playback "zsuzsu zenet", kozonseg meg alig. O a borhoz sorolt, en a cukorkashoz szaladtam. Meg is jegyeztem, hogy nincs szuksegem gyerekre, itt vagyok magamnak. A musoron jot nevettunk, aztan nyakunba szakadt az eso, egy ponyvateto ejttett bennunket fogsagba, pedig neki hatkor kellett kelnie, korai talalkozot beszelt meg a fiuval. Visszafele meg benezett a kocsmaba, engem is invitalt, am csak mosolyogtam, hogy "sokat iszol, de az a te bajod, nem az enyem", es elmentem lefekudni. Eszrevettem, hogy mar bekoltozott abba a szobaba, ahol en is laktam, egy tavolabbi sarokba. Mas pedig nem volt ott. Megerkezett, es bohockodva kerdezte, szeretnem-e, hogy megmasszirozza a labamat. Itt feszult meg bennem az ellenallas: nem, ezt nem szeretnem. "Rendben, akkor meg kell valtoztnom a gondolataimat." Jo ejt kivantam, majd agyilag teljesen kifaradtan elajultam.
... Es nehany perc mulva a sajat gondolataimra riadtam fel:
Megosztani, amink van, ha a masiknak arra van szuksege.
O a magat kelleto bohoc musorat adta le, en meg az intellektualisat, bar reszemrol nem nasztanckent, csak ugy, hetkoznapi rutinbol. Egalban vagyunk.
Hasonlit-e ez az ember barkire, aki mellett valaha serultem? Ereztem-e a kozeleben erotikus vonzodast? Nem. Akkor tehat nem kapcsolodik fajdalommintahoz. (Ennek pszichologiaja olvashato pl. Feldmartol, Pal Feritol, Poppertol.) Igy meg nem voltam, talan itt lenne az ideje az elmeletet a gyakorlatban is kiprobalni.
Na ja, de akirol itt a szolas van, egy kisportolt, apolt, a kozizles szerint jokepu ferfi, epp olyan, akiktol mindig tavoltartottam magam, talan az eloiteleteim, meg valamifele komplexususaim miatt. Hat akkor eppen most, szamos betegseg tuneteit viselo, fitness-termet meg sose latott testemmel, a mezitlab gyaloglastol borkemenyedeses talpammal, az ezzel meg azzal.... De mi ez a nyavajgas, ha nem az egom onfeltese a megszegyenulestol? A Camino meg nem a megkovesedett hataraink atlepeserol szol? Egyebkent is, sotet van.
Hat ezt jo alaposan megbeszeltem magammal. Felkeltem, odamentem, es megfogtam a kezet. Kis lepes ez az emberisegnek, de nagy lepes nekem.
Az agyban pedig egy egeszen mas embert talaltam. Erzelmileg, szexualisan is erett, oszinte, batran feltarulkozo ferfit, aki halaval fogadott.
Tudom, hogy az egyes szemelyisegreszeink nem egyforman fejlodnek, megis leesett az allam, hogyan lehet egy ember ennyifelebol osszerakva. A ripacs, a csaladcentrikus apa, az anyara vagyo kisfiu, es a magas szexualis kulturaval, empatiaval biro, nagyvonalu ferfi. Na nem mintha en is nem ilyen patchwork lennek...
Nem volt tobb egy pillanatnal, hogy atfutott rajtam, ennyi bor utan lassu es hosszu jatekainkat hogy birja erovel, figyelemmel? Regen nem adom mar at a vezetest, nehezen adom meg magam. Most megtettem. Tetszett ahogy es ahova vezetett, az is, ha a legaprobb megtorpanasomat erezte, masfele kanyarodott. Se egzenges, se foldindulas, se tantrikus nasz, mindossze ket ember talalkozasa, reszemrol meg a csodalkozas, hogy kerulhet ket idegen ilyen hamar egy hullamhosszra.
Megkoszontem, hogy vigyazott ram. Megkoszonte, hogy vigyaztam ra.
Nem kerdezte, nemi hallgatas utan megis elmondtam, hogy unom a show-t, es at kellett gondolnom, mi lehet a diszlet mogott. (Orultem, hogy legalabb a "facade", homlokzat szo eszembe jutott.)
- Es tetszik, amit lattal?
- Azt lattam, hogy sokat iszol, de ez nem az en problemam, hanem a tied. Tele vagy fajdalommal es gonddal. De ki nincs? Mindenesetre ez jobban tetszik, mint a show. Emlekszel, azt mondtam delutan, hogy a zarandok megosztja, amije van. Ha a masiknak szeretetre van szuksege, akkor azt. (Az angol, sokertelmu "love" ott mennyivel termeszetesebben jott, mint most ezt magyarul leirni.) S tudod, lehet, hogy ezert kellett itt ragadnom. Meg az is elofordulhat, hogy e rovid ido alatt tobbet tudtam meg rolad, mint te magad.
- Amikor meglattam a falujelzo tablat, duborogni kezdett a szivem, nem ertettem, csak arra gondoltam, a fiamnak talalok majd itt jo szallast.
Az is jol esett, amikor finom kezeivel terkepezett, itt-ott gyonged eleganciaval atsiklott, csak ebbol tudtam, ha valami nem tetszett neki. S mivel - a multifunkcos strandkendomnek koszonhetoen - ruhatlanul reggel se latott, a hiusagom (vagy a meltosagom?) sertetlen maradt.
Nem tudok senkivel szorosan osszefonodva aludni, ha eleg hely van, akkor se, egy keskeny vasagyon pedig eselytelen. De fogta a kezem, hozzam simult, hat maradtam. Minden moccanasnal ertemnyult, ellenorizve, van-e rajtam takaro, ugyanez belolem is konnyeden fakadt. Igaz, orakon at nem aludtam semmit.
Szerettem volna elmondani, hogy erzem rajta, "az egesz gyerek faj" - mikent a csecsemok se kulonboztetik meg a fuluket a pocakjuktol.
Felhivhattam volna a figyelmet arra is, hogy folyton tevekenykedik valamit, a telefonjat nyomkodja, beszel, iszik (otthon nyilvan dolgozik is), erdemes lenne szamot vetnie azzal, mi helyett teszi mindezt.
Elmeseltem volna neki, hogyan adta at akaratlanul is a fajdalmait es csillapitasi modszereit a fianak. Meg azt is, hogy ne feljen, nem kell tokeletes szulonek lenni, mar az is eleg, ha a leheto legtobbet a gyerekeivel van, testben es lelekben. Es hogy neki kettot kell elore lepnie ahhoz, hogy a fia egyet tudjon. Ha ez nem megy, akkor is maradjon vele, de az egyuttivas nem segit. Meg azt, hogy a bohockodassal ertekes figyelmet, valodi szeretetet nem kaphat, jo lenne, ha magat meg tudna szeretni... Mondtam volna meg sokmindent, es most nem is eszosztasbol. Am akkor, ott - magamtol is szokatlanul - megereztem, hogy olykor tobb szeretet van abban, ha hagyjuk a dolgokat ugy, ahogyan vannak. (Igaz, ot konnyebb ugy hagynom, nem erinti kozvetlen kozelrol az onos erdekeimet.) Fodor Akos csak masnap jutott eszembe:
"Segíts mindennek
olyannak lennie, mint
amilyen ùgyis."
Vegul megis elaludhattam, mert arra ebredtem, hogy ovatosan felkel, halkan csomagol, es int, hogy maradjak csak. Atoleltem, megaldottam, s ekkor mondtam ki eloszor a nevet. Az egiek kiserjek utjat, a Camino-n tul is. Nyuszogve megis atmasztam a sajat helyemre, felem nyult, egy utolso erintes, es azt suttogta nevetve, hat helyett kilenc ora van. Elengedtem, aztan mely alomba zuhantam.
Aznap delutan ket zarandok valt el Coelhonal: "His way isn·t the same as mine, nor mine as his"
Ugy ereztem, valahol a vilagban kiegyenlitodott egy szamla. Nem kell tudnunk, mikor es mibol keletkezett, talan a mienk, talan nem is, talan masok tartoztak masoknak, es mi most rendbe tettuk. Sose tudhatjuk, ha valami teher levalik rolunk, nem epp ismeretlenek egyenlitettek-e ki a kontonkat.
Nem vagyok megvilagosodott persze en sem. Am az elozo ket ut, es az otthonom, birtokaim elengedesenek kenyszere sokat segitett. Nem allitom, hogy a kovetkezo napokban nem gondoltam arra, milyen lenne vele zarandokolni tovabb, vagy vele elni, am sose felejtem el a Camino Primitovo mulatsagos tanitasat a toscanai abrandokrol, ezt a Guruanalizisben emlitettem mar. Es sokat tudok mar a kapaszkodasrol, nem keverem ossze a fuggoseget a tars-kapcsolattal
Ha most ugy alakulna, hogy odavesszek, semmi nem veszne el abbol, ami valojaban vagyok. Csudajo, hogy ezt ertem, tapasztaltam is, s noha a nyivakolo egom felti magat, legalabb nem csak konyvben olvastam, hogy igy van.
De azert konyvben is:
"-There is only one thing that makes a dream impossible to achieve: the fear of failure.
(- I·m not afraid of failing. It·s just that I don·t know how ... What if I can·t?)
-Then you·ll die in the mids of trying to realize your destiny. That·s a lot better than dying like millions of other people, who never even knew what their destinies were." (The Alchemist)
Este ismet naplementet neztem, ezutan talaltam az alabbi verset egy olvasom aznapi oldalan. Persze, hogy nem tudott semmirol, nem rólam írta. Majd innen tudja meg. Am nem eloszor van ugy, hogy szinkronban vagyunk.
"Hol válaszra várva, bukik alá a
Nap, hegyek mögött, északon,
Hol nagy bizonytalanságában
Rám szórja nyilait a vad világ,
Ott ölelem magamban, titkos
Ösvényeken, végtelen imád."
(Feke Eva)
(Az mar csak sokkal kesobb, a Vilag Vege fele, Negreiraban jutott eszembe, hogy a foszereplo elso szerelme, akivel mindossze egyszer talalkozott, es aki utan meg evekig sovargott, nem bizonyult az igazinak.)
"In order to find the treasure, you will have to follow the omens.
God has prepared a path for everyone to follow.
You just have to read the omens that he left for you." (Coelho: The Alchemist)
Megint elgondolkodtam, hogy kozpredara kell-e bocsatanom a csodaimat... A kerdes meg nem dolt el bennem.
Aznap kitisztult az eg, es a kocsmaros lany felkuldott a szololugasos tetoteraszra olvasni. Itt ismertem fel uj identitasomat is. Tobbe nem leszek zavarban, ha megkerdezik, mit csinalok, ki vagyok. "I·m an adventurer, looking for treasure." Kincskereso kalandor vagyok. Este kerdezte a lany, hogy reggel valóban tovabbindulok-e, aztan olelesre tarta a karjait, szorosan, szorosan... Az o nevet se kerdeztem. Eszembe jutott a magyarok onamito legendaja is arrol, hogy mi vendegszeretoek vagyunk. Hogy szerethetne egy nep a vendeget, ha magat se szereti? Az idegent vagy gyanakvassal meregeti, vagy gyuloli, vagy kihasznalja, kifosztja, gyakran pedig behodol neki.
Mennyivel tobb volt ez, mint az elso uton, ahova egy maffiavezert cipeltem gondolatban otthonrol, vagy a masodiknal, ahol egy ramenos, apam-fazonu olasz ficko kornyekezett meg... Lassan az angolom arcat is elfelejtem. Csak azt tudom, hogy Marknak hivjak, Del-Afrikaban el, es mindossze husz orara talalkoztunk.
VIGO
Baiona-obol
Napkozben Baionaban es Nigranban furodtem, vegre jo ido volt, es ezek szelvedett oblok. Gyaloglas kozben valaki fekezett es felvett, pedig nem is akartam stoppolni. Igy jutott idom es erom strandolni.
Mindket parton idegenekre biztam a holmimat mig usztam. A kis falvak zarandokszallasait se zarjak nappal, tarva minden. Bizalom... Zarandoklecke, itt ra vagyunk szorulva masokra.
Baionaban ert a hir, hogy a feszbukon valaki feljelentett - nem vilagos, kit serthettek a caminos kepek - , egy heti letiltast kaptam. E blog eddig is kapott mar hideget, meleget... nehogy kiessek hazam ritmusabol a Caminon, hat itt is utolert.
Vigo egy hatalmas, zajos, zsufolt varos. A portoi es a guardai turismo szobeli informacio es terkepei szerint Nigranban es Vigoban is van zarandokszallas. Am amint az elobbi faluba ertem, kiderult, hogy az elozo telepulesen volt valahol, vissza nem fordultam, inkabb elmentem Vigoig. Ott meg egyszeruen nincs is. Keso este volt, taxit kellett fogadnom, hogy talaljon nekem olcso szallast, az egycsillagos Hotel Celta-ba vitt, ami nagyvarosban valoban kedvezo, csak en szamolgattam, hogy harom ejszakai zarandokszallas az ara. A fuggosegemnek viszont hodolhattam, a szobaban is volt wi-fi.
RODONDELA
A varosban toltott legemlekezetesebb pillanat volt, amikor a szupermarket csemegepultja elott tanacstalanul toporogtam a sor vegen, es az elado holgy irto kedvesen felem nyujtott egy hajszalvekony sonkaszeletet kostolora. Igy ettem eletemben eloszor serranoit. Elolvadt a szamban. De meg sajt is kene hozza. Mutatta a kedvencet, abbol is megkinalt, es a mosolyaba volt irva, hogy a szivet kinalja. Igy lett fenseges vacsoram. Tortent mindez nem egy maganuzlet tulajdonosaval, egy ritkan jart utvonalon (ahol meg nem unjak a ritka zarandokat, de megbecsulik), hanem egy alkalmazottal, a spirituris aradatban.
Elkezdodott a menetkozben, hatizsakon szaritas korszaka. Estetol reggelig nem szaradnak meg a ruhak. (A Francesen volt erdekes elmenyem, amikor az erdei utrol varosba erve elfelejtettem leszerelni a szarado bugyimat. Ooo...) Es eljott az eldobhato papiragynemuk kora is (lepedo, parnahuzat), a portugaloknal ez meg nem szokas.
"Ki a turista?l
- Aki csoportban jar. (Ide nem ertve a lelek vezerelte spontan, atmeneti tarsulasokat.)
- Aki a szallashelyre megerkezve a haloteremben hangosan pakol, csapkod, tarsasagi eletet el, zenel, figyelmen kivul hagyva a helyiseg funkciojat, es leginkabb is azt, aki (a napszaktol fuggetlenul) pihenni szeretne. (Mindenhol van kulon tarsalgo.) Aki reggel eldonti, hogy a tobbieknek mikor kell kelnie, ertelemszeruen akkor amikor neki, ezert a fenti zajongast folytatja.
- Aki emellett meg az egesz napi utat is vegigdumalja. Vagy MP3-mal a fuleben gyalogol, bezarkozva sajat egojaba, s elzarkozva a jelenlettol, azon kornyezet impulzusaitol, ahol a teste eppen van.
- Aki rendetlenseget, szemetet hagy a szallason, mondvan "kifizettem". Osszeteveszti az olcso, gyakran onkentesek altal gondozott zarandokszallast a szallodaval.
- Aki ricsajozo gyerekekkel foglalja el a zarandokszallasokat, olcso csaladi nyaralasra hasznalva a Camino-t.
- Aki mindehhez meg magara aggatja a zarandokok tradicionalis kellekeit, a ma mar keszen kaphato, diszesre lakkozott fabotot, a kifestett Jakab-kagylot, a lopotok-kulacsot...
- Aki etteremben visszaviteti a megmaradt etelt, anelkul, hogy - meglatva, mekkora adagott kapott - korulnezne, van-e akivel megoszthatna. Aki inkabb kidobjaa bolti elelmet, esetleg magaba tomi akkor is, ha mar nincs ra szuksege ("ne vesszen karba, hiszen kifizettem"), vagy a szallas hutojeben (s ezzel az enyeszetnek, vagy a peneszes cuccokat hetek mulva kidobo takaritononek) hagyja.
- Aki nem osztja meg nelkulozheto eroforrasait, szabad kapacitasait (etel, informacio, terkep, telefon, masszazs-tudas... barmi, amire masnak szuksege lehet, adott esetben akar egy biztato mosoly vagy penz is.) Nem mindenkivel, de senkivel sem.
- Aki teljesitmenyturazik, vagy csak egzotikus utazasi elmenyeivel akar otthon dicsekedni (pl. a nemeteknek uncsi a sok karibi sziget, ahol mar a bejaronojuk is nyaralt, a Camino lett az uj divat).
- Aki instant megvaltast, bunbocsanatot, megvilagosodast var a harom-negyhetes setaert cserebe. Egyszoval bucsucedulazik.
- A caminosok 99 szazalaka turista. (A Frances-en 99,9.) Bizonyara eppen ennyien nem ertenenek velem egyet, ha megkerdeznem oket. Es mindnyajan azt gondoljak magukrol, ok zarandokok, nem turistak. Egy uzletag epult rajuk, a meg csendes utvonalak szama apad, igy fokozatosan elvesz a Camino lelke.
- Itt van meg a kimondottan uzleti turizmus is. Amikor valaki bulvar-tapasztalatat felhasznalva tundermeset szo a zarandoklatbol, mert tudja, mit kell ahhoz irni, hogy nagy peldanyszamban kelljen el, penzt es elismerest hozzon zakkant lelkenek, megroggyant egzisztenciajanak. Divatot csinalva a Caminobol, erositi a fajtankra jellemzo valosaggal szembe nem nezest, megszepitest, abrandozast. Ugyanide tartozik az utat a stabbal vegigjarato, maga tiz kilometert se setalo filmes-iro.
- Fentieken tul es belul van szamtalan arnyalat. Valamint turista is lehet figyelmes, segitokesz, egyszoval ember, nem csocselek. Valamint olykor en is turista vagyok, el-elveszitem a zarandokszemleletet (pl. Santiagoban, ami szamomra egy bazarvaros, vagy amikor foto-es face-fuggosegemnek elek)."
... Az en szememben nem is az okoz gondot, ha valaki taxizik, vagy viteti a holmijat. Mindenki ugy jarja vegig az utat, ahogy kepes (neha en is autora, a regiek pedig szekerre keredzkettek). A gond az, ha nem figyelunk masokra, de meg nagyobb, ha erre figyelmeztetnek, es kepeket vagva legyintunk, visszaszolunk, es folytatjuk. Es ha a turistak elfoglaljak az olcso allami, egyhazi szallashelyeket az esetleg raszorulo, belso utat is jaro, faradt zarandokok elol.
- Fentieken tul es belul van szamtalan arnyalat. Valamint turista is lehet figyelmes, segitokesz, egyszoval ember, nem csocselek. Valamint olykor en is turista vagyok, el-elveszitem a zarandokszemleletet (pl. Santiagoban, ami szamomra egy bazarvaros, vagy amikor foto-es face-fuggosegemnek elek)."
Zsakjukat szallasrol szallasra vitetok felcimkezett holmija egy albergueben.
A taxisok is megelnek a magukat naponta veluk szallitokbol, akik eppen nem az idosek, betegek. Utaskent is lehet bulizni, szallasra felreszegen megerkezni.
... Az en szememben nem is az okoz gondot, ha valaki taxizik, vagy viteti a holmijat. Mindenki ugy jarja vegig az utat, ahogy kepes (neha en is autora, a regiek pedig szekerre keredzkettek). A gond az, ha nem figyelunk masokra, de meg nagyobb, ha erre figyelmeztetnek, es kepeket vagva legyintunk, visszaszolunk, es folytatjuk. Es ha a turistak elfoglaljak az olcso allami, egyhazi szallashelyeket az esetleg raszorulo, belso utat is jaro, faradt zarandokok elol.
Errefele a pafrany, a tolgy, a vadgesztenye, a fenyo, a leander es a palmafa eppoly honos
Vigo utan kezdodik a tulekedes, amit a Camino Frances-en nagyon nem szerettem. Itt kapcsolodik ossze a Costa a Tui felol halado szarazfoldi zarandokuttal, ez utobbin megy a jelzes tovabb. Raadasul belepunk a buvos utolso 100 km-be. Ennyi megtetele utan jar mar a Compostela (igazolas), tehat sokan csak ezt a szakaszt jarjak le. Ugyan a Frances tomegehez kepest meg mindig kevesebb az ember, am a zarandokszallas is. Ez mar nem zarandoklat, hanem versenyfutas. A szuntelen rajcsurtol a halotermekben innentol fogva pihenni nem lehet. Kettokor erkeztem a Rodondela-i alberugehez, es epp csak elcsiptem az utolso helyet. Egykor nyitott, delben mar sor allt elotte. Santiago fele a helyzet fokozodik. Ha eros, egeszseges es gyorslabu vagy, valamint keves terhet cipelsz (a zsak sulya az eletterheket is szimbolizalja), megbirkozol a farkastorvenyekkel, szerezhetsz olcso alvohelyet. A sator cipelese szinten csak az erosek kivaltsaga. Ha nem vagy ilyen, akkor fedel nelkul maradsz, vagy fizethetsz tobbszoros arat a maganszallasert (ha van a kornyeken ilyen).
Mint a hetkoznapi eletben. Ahol en ezen vereztem el.
(A kozepkorban betegek, gyengek is jartak az uton, naponta kis tavokat, es ispolalyok, templomok adtak szallast, am ahol nem volt ilyen, ott a helyi lakosok fogadtak be a zarandokot, ha mashova nem, a pajtaba. Vallasi kotelezettsegnek tekintettek, s bizonyara akadt, aki ezen felul emberinek is. Gondolom, az okorban is hasonlokepp volt ez. Igaz, akkor nem leptek el az utakat a turistak.)
Vigo utan vegetert az en Camino Interiorom is, de remelem, csak szunetel.
Bizonyara nem veletlen, hogy itt jutott eszembe, a Camino Frances (amirol minden laikus azt hiszi, az az egyetlen El Camino) napjainkban mar feler avval, mintha valaki egy bevasarlo kozpontban, vagy a nagykoruton probalna hiteles zaranadokutat jarni karacsony idejen. A kereslet es a kinalat jellege is hasonlo.
Mar az elozo ket utamon megfigyeltem azt is, hogy a Decathlon nelkul a Camino lehuzhatna a redonyt, legalabbis a divathullam erosen visszaszorulna. A legtobben innen szerzik be az olcso felszerelest. Quechua zoknik hosszu sora szarad a kotelen, es kalandos megtalalni a helyemet, ha egy ketszaz fos haloterem agyaira ugyanolyan zold Ultralight halozsak van teritve.
PONTEVEDRA
Santiago fele kozeledve, no a tomeg, a harc, en pedig egyre idegesebb, hiszterikusabb vagyok, naponta tobbszor ketsegbeesem valami miatt, vagy "csak" tulreagalok valamit. Mindez tulsagosan emlekeztet az otthoni eletemre, es ha hamar vissza is billentem magam a vipassanara gondolva, azert messze van meg a megvilagosodas...
Az onkormanyzati zarandokszallas egykor nyitott, allitolag kettore megtelt, hamromkor tehat teljes menetfelszerelessel bevonszoltam magam a belvarosba, ahol a Galiciai Turisztikai Kozpontban az egy szal dolgozo - akire a siesta miatt negyig varnom kellet, es tiz percet kesett is - megint csak spanyolul beszelt, am nagy lelkesedessel visszakuldott abba a kulvarosba, ahonnan jottem. A cipekedesbe majd beleszakadtam, nagy varos, messze a szele, am modern, kenyelmes privat zarandokszallast talaltam ott, pont ugyanannyiert. A varosban pedig Peregrina templomot (barokk, es fesuskagylo alaprajzu), Peregrina utcat (tobbszor is bementem az en utcamba), teret, szallodat, autosiskolat. Peregrina galiciai kelta galego nyelven es Pelegrina katalanul: zarandokno. Talaltam ciber-kavezot ocska, penznyelo gepekkel, es estenkent az utcakon, tereken vidam sokadalmat. Szeretem, hogy a portugal es spanyol varosokban a csaladok, szomszedok osszeulnek a parkokban, jatszotereken estenkent, hetvegenkent, es beszelgetnek, zenelnek, kartyaznak. Itt meg a lakotelepiek is ismerik egymast.
Santuario Peregrina
Regi es uj egyutt, nekem tetszik
CALDAS DE REIS
Zarandokmenu: lasagne, cafe con leche
Aznap olasz fiatalok sangriajabol ittam, halabol lekonyorogtem oket a jatszoter hintairol, az osszesen en hintaztam.
Talalkoztam egy paksi novel, nem fogadott orommel, mikor koszontem (mas nemzetek zarandokainal maskepp van), es nekem is antipatikus volt elso pillantasra. Ravetitettem regi tapasztalataimat, hogy a magyarok undokok egymassal (igen, itt is), arra gondoltam, milyen szerencse, hogy nem szorulok segitsegre, mert ra biztos nem szamithatnek (az eddigi utaimon epp igy volt). Aztan osszeszedtem magam, hogy beszelgetni kezdjek... es persze arnyaltabb lett a kep. Sokadszorra kapom ugyanazt a lecket, mert szuksegem van ra.
Vizesesnel aludtam, behallatszott, es az ágybol wifiztem. Kiralysag!
A kisebb folyok es patakok vize a varosokban is atlatszoan tiszta, tele vannak pisztranggal
PADRON
Paksi tarsnomnek bedagadt a bokaja, ugy dontott, busszal megy tovabb. Valahogy osszecuppantunk, hat az aznapi etapot en se gyalogoltam le. De legalabb volt alkalmam megtapasztalni a kovetkezot: nagy penzem volt csak, a sofor adott vissza nemi aprot, elvettem es a helyemre ultem. Utanam kiabalt, hogy van meg visszajaro, papirban. Arra gondoltam, hogy ha nekem valaha hazipenztart kellett vezetnem valahol, minden elszamolasnal rafizettem, es szegeny soforok vajon hogy birjak ezt, a kicsi fizetesukbol. Abban a pillanatban ordibalni kezdett valaki, hogy rosszul kapott vissza, neki tobb jar, s kiderult, hogy valoban. Na, hat egy ideje sorozatban elofordul, hogy amire gondolok, nyomban megtortenik, ha pedig kerdes az, valaszt kapok ra. Ezer pelda kozul meg egy masnapi, Santiagobol: eppen azon aggodtam magamban, hogy a specialis patikaban megkapok-e minden homeopatias szert, amikor paksi tarsam ram testalta a neki megmaradottakat. No nem epp olyanokat, amikre az eletben maradasomhoz szuksegem van, de akadt koztuk hasznos is.
Az O Padron-ko, melyrol a varos a nevet kapta. Egyesek szerint ehhez kotottek ki Jakab hajojat (aki vagy elve, vagy holtan erkezett - ez is zavaros), masok szerint meg korabban romai Neptunusz-oltar volt.
Azoknak, akik meg nem tudjak.
A skot duda nem skot, hanem kelta duda, es itt Galiciaban is nagyon
fujjak (utobb hallottam, hogy itt-ott az irek is). Szt. Jakab unnepen a partra szallasa utani elso
predikacioja helyszinen, Padronban buliztam. Kesobb Santiagoban is hallgattam. A
gallegok hirdetik is, hogy nem spanyolok, de buszke keltak. Egyebkent erdekesen osszekalapalt orszag ez. Barmely tartomany szelen, a tartomany nevet jelzo tabla, meg kb. minden mas is ossze van firkalva, hogy aszongya "Free Galicia!" stb., es nem csak baszkfold.
Benepesult a hegyoldal, mint nalunk majaliskor.
Sutogetes, kelta elo zene, mulatsag, csaladok es brigadok egy-egy bokorban
Mert a skot duda nem skot, hanem kelta, es a gallegok is nagyon fujjak
Nagyon kerestem atjarot a Camino Finisterre-re, hogy ne kelljen ketszer megjarnom Santiagot, am hetvege volt, a varosi turista kioszk nem tudott informaciot adni, azt javasolta, hetfon kerjek terkepet a polgarmesteri hivatal idegenforgalmi illetekesetol. Addig nem kivantam itt maradni. Kozben magyar tarsnom megemlitette, hogy azert jott most, mert a hatvanadik szuletesnapjat Santiagoban szeretne tolteni, meg hogy aki utitarsat keritett meg otthon, interneten maganak, annak mar az elso heten haza kellett mennie. Es hosszan ragodott ennek eleten, nyomoran, ahelyett, hogy a sajatjaval nezett volna szembe. Egyebkent nem tett jot nekem az egyuttlet, belefolytunk masok szapulasaba (persze, ehhez en is kellettem, aki hagytam magam belevinni), es az sem, hogy a reflektorfenyben levokert, koztiszteletben allo szemelyekert es tekintelyekert elvakultan rajongott. S mivel - bar vegzettsege szerint o az epitesz -, en dobaloztam szamara ismeretlen muveszettotreneti, muszaki es kulturalis osszefuggesekkel setaink soran, ertem is rajongani kezdett. Ram vetitette gyermeki vilagkepet arrol, hogy a jo mindig elnyeri jutalmat, szerinte pedig en jo vagyok (bar nevezhetnem onhittsegnek is, ha valaki azt gondolja, minden szalat, osszefuggest, folyamatot atlat, es bizniszelni akar az egiekkel).
Azt sem elveztem, hogy valahogy tapadt ram, felt egyedul lenni. Neha leraztam nehany orara, de eldontottem, vele maradok a szuletesnapjaig. Noha...
Padronban, a varos alapitokovet nem lattam volna soha, ha nem vele vagyok, aki eszrevette, hogy epp nyitnak ki egy templomot, hat menjunk be, es lam, erre bukkantunk. O pedig sose maszott volna fel egymaga oda, ahol vegul jot mulattunk. Talan itt kellett volna szetvalni, ennyi volt, amit erdemben addhatunk egymasnak.
Padronbol kifele, Iria Flavia. A falvakban se konnyu eszrevenni a jelzest
(itt sarga nyil, mashol concha)
Kalandos ejszaka volt az allami albergueben. A negy darab emeletesagybol osszeszerkesztett szomszedos szigeten fekvo francia par nem sokat aludt, szukseguk volt idore a nema, am heves szerelmi elethez, s kedvet kaptak a folottuk levo, kevesbe csendes, olasz fiatalok is. Kulonos arnyjateknak tanui voltunk nehanyan az egy legterben levo nyolcvanbol, mert masok reszegen jajgattak, volt akit meztelenul huztak ki es vissza a zuhanyzoba, es olyan is, aki a haloteremben szabadult meg a vacsorajatol.
SANTIAGO DE COMPOSTELA
Megilletodottseg nelkul. Az elozo ket uton Finisterre elott es utan is kikerulhetetlenul erre vezetett az ut, tehat most otodszor jarok itt. Itt en is turista vagyok, bar nem a szivem kozepe ez a barokk bazar. Felalvanyozott katerdralis fogadott iden. Spanyolul beszelo patikusok soran at jutottam el az egyetlen olyan gyogyszertarba, ahol homeopatiaval is foglalkoznak, igaz, ket napot kellett varni a rendelesem teljesitesere. Azt hittem, mashonnan hozatjak, csak az atvetelnel vettem eszre, hogy mindent ok maguk keszitettek. Ill. majdnem mindent, volt amit nem tudtak, igy nem kaptam meg. De a legfontosabbakkal megint egy ideig ki vagyok segitve. Negyvenegy eruro...
Vallasos tarsnom eppen Santiagoban meselte, hogy egy rokona apaca, aki tavasszal tobbszor agitalta, menjen a Fideszre szavazni, egyeniben is egy papra. Es megint egy szemelyiseg arnyalatai... mert ezt a bolcsesseget mondta neki: "Az en papom es az orvosom legyen partatlan, mert az egyiknel a hitem, masiknal a bizodalmam."
Bizony, mennyire igy van. Idezni fogom maskor is, annak ellenere, hogy utana azt hallgattam, elment o a fiaval a Vonat is meghallgatni, de az o igereteinek se hitt, es senkienek, ezert nem ment el szavazni, ugyse mulott rajta semmi. Na ez a sokadik erzekeny pontom, a felelossegharitas, meg a rovidlatas. "Bunosok kozt cinkos aki nema." Nem arra kell figyelni, mit iger egy Vona Gabor, hanem arra, amit kepvisel. Annak idejen peldaul Hitler megtartotta a nemet nepnek tett hasonlo igereteit, lett munka, es felporgott a gazdasag...
A szuletesnapi ebed se telt unnepi hangulatban, vegig masok bajan ragodott, vagy a regota elvalt ferjet szapulta, aztan meg az en eletemet akarta megoldani ("ezt miert nem probaltad, es azt miert nem", majd itt kovetkezett nehany X.Y. sikertortenete), noha a sajatjat se sikerult meg atlatnia. De legalabb nem en fizettem ezert az okitasert, ingyen ebedeltem.
Azt is mondta, hogy majd ha tulesik a vagyonmegosztason (az mar kiderult az egyutt toltott ido alatt, hogy alaposan van mit megosztani), o is elindul, mint en. ... Hogyan is indulna el ugy, hiszen mar hazakat nezeget, arakat kerdezget, es szep nyugdija is van. Masreszt a "majd akkor lesz jo, akkor lesz boldog az eletem, akkor indulok el ha.."-bol tobbnyire nem lesz semmi, de jo biztosan sosem.
Vakulj hivo! Kozepen a hires tomjenfustolo, az ezust Botafumeiro, melyet hat ember derekara kotott kotel mozgat. Nehanyszor igy is kirepult a katedralisbol. A kozepkorban a zarandokok szaga es a fertozesveszely miatt hasznaltak.
Ne menjunk a papneveldebe, mert ott agybogarak vannak - kulonos volt ezt hallani valakitol, aki vonzodik a papokhoz, egyebkent pedig meg sose jart a Seminario Menorban. Meg erdekesebb volt, hogy egy ezoterikus szallashelyre hivott, mert ot mindig odavittek azok, akikkel volt. Am aznap mar nem fertunk be, maradt megis a Seminario, ahol is a haloterem helyett puritan, egyszemelyes cellakat valasztottunk, mindossze harom euroval tobbert.
Morolo Szt. Jakab a katedralisban. A gyilkos indulat szotte legendaval kapcsolatban nem zavar senkit - a keresztenyi szeretet hirdetoket sem -, hogy ketezer evvel ezelott nem is voltak meg itt morok.
A barokk mellett szerencsere maradt itt gotikus madonna (S-alakban hajlo torzse stilusjel)...
... reneszansz kapolna...
... kis mennyisegben meg nekem is tetszo rokokko kapolna
A bejarati, roman stilusu homlokzat restauralas alatt
A katedralis kettos homlokzata, "ketarcusaga" sokat mondo szimbolum. Az eredeti Matteo Mester-fele fohomlokzat ele kesobb egy cifra, az egyhaz szemfenyveszto, nepvakito hatalmi celjainak megfelelo barokk bejaratot huztak fel.
Az oldalbejarat megmaradt roman
Seminario Menor
Ne feledjem a reggelt, amelyiken egy feher csuhas figura allitott be az Acuarioba, az egykor itt dolgozott magyart kereste, am mar hiaba. Ingyen szallast remelt tole. Tarsnom szeme felcsillant, ni egy pap, hiaba mondtam, hogy csak egy bohoc. De ott van a mellere varrva Terez Anya kepe! Hogy megnyugodjon, odamentem, rakerdeztem, mondta, hogy o Terez Anya missziojanak onkentese, es a puspok engedte a habitus viseleset, mar itt meg itt jart ( felsorolta a vilag egzotikus orszagainak felet, igy, egy percen belul ez nekem dicsekvesnek hatott). Megjegyeztem, most nem jo helyen, ez itt egy ezoterikus kozpont, talan a papneveldeben kene probalkoznia. Paksi zarandoknonk mar ugrott is, elkiseri. Kesobb csodalkova meltatlankodott, hogy ott se kapott ingyen szallast. Neztem ra, hogy miert kapott volna. Lehet, hogy onkentes valahol, de azert, mert en hospice-ban szoltaltam, meg nem kapom magamra a kis kotenyt, hogy ingyen ellatast kerjek egy patikaban (pedig amilyen draga errefele...).
Evek multan nem vagyok benne biztos, de mintha az alsag moge latas is az elso zarandoklatomhoz kotodne, vagy legalabbis azota elesedett.
Egy angol fiu is megszolitott, hogy a napokban hallott valahol az anyanyelvemen beszelni, ugye magyar volt az? Erdeklik a nyelvek, igy par percet errol beszelgettunk, a finn-ugor rokonsagrol, meg az allitolagos kozos szavakrol, es a toldalekolo rendszerrol. De hogy mikepp, azt nem tudom, mert egy eppkezlab angol mondatot nem tudtam elmondani a temarol, magyarul se tudnek sokat. Szabadkozasomra csak annyit jegyzett meg, hogy pocsek a kiejtesem. Erdekelte, amit nyokogve meselek, azt hiszem ez a titok nyitja.
A korabbi ket utamon az anyanyelvuekkel kerultuk egymast, vagy ha muszaj volt szolni, akkor nem atallottak a leghamarabb bosszusan fakepnel hagyni.
Evek multan nem vagyok benne biztos, de mintha az alsag moge latas is az elso zarandoklatomhoz kotodne, vagy legalabbis azota elesedett.
Egy angol fiu is megszolitott, hogy a napokban hallott valahol az anyanyelvemen beszelni, ugye magyar volt az? Erdeklik a nyelvek, igy par percet errol beszelgettunk, a finn-ugor rokonsagrol, meg az allitolagos kozos szavakrol, es a toldalekolo rendszerrol. De hogy mikepp, azt nem tudom, mert egy eppkezlab angol mondatot nem tudtam elmondani a temarol, magyarul se tudnek sokat. Szabadkozasomra csak annyit jegyzett meg, hogy pocsek a kiejtesem. Erdekelte, amit nyokogve meselek, azt hiszem ez a titok nyitja.
A korabbi ket utamon az anyanyelvuekkel kerultuk egymast, vagy ha muszaj volt szolni, akkor nem atallottak a leghamarabb bosszusan fakepnel hagyni.
Albergue Acuario, a Vizonto korszakrol elnevezve
Az enterior valoban baratsagosabb, bar ismet emeletes agyak, ajtok helyett fuggonyok, am szinek, textiliak, mandalak, bagua tukrok, fustolok, alomcsapdak, gyertyak, angyal -es tunderkepek, ezo-zene a hatterben, egy egesz spiri kellektar.
Az agybogar nem tisztasagi hianyossagot jelez, eleg ha egyvalaki behurcolja,
a matracokban hamar megtelepednek. A Primitivo gondnok nelkuli (kulcs az utolso kocsmaban), erdei szallasain nem talakoztunk.
Kis caminos agybogar-tanaszat:
Van a lagyreszeket kedvelo bolha. Errefele nem kerultunk kapcsolatba.
Van a kettos harapasu agyi poloska, hetekig tarto viszketessel. A Francesen talalkoztunk.
Amit itt szedtem ossze, azt nem ismerem, de az egesz testem, meg a konyokom is tele van egypottyos, kemeny dudoru, feher kozepu csipesevel. Hetek ota nem mulnak.
Vidam, hogy ezeket aztan visszuk a holminkkal tovabb...
Van a kettos harapasu agyi poloska, hetekig tarto viszketessel. A Francesen talalkoztunk.
Amit itt szedtem ossze, azt nem ismerem, de az egesz testem, meg a konyokom is tele van egypottyos, kemeny dudoru, feher kozepu csipesevel. Hetek ota nem mulnak.
Vidam, hogy ezeket aztan visszuk a holminkkal tovabb...
Egy hely ugye nem a kellekektol valik spiritualisa? Nem is attol, hogy a szemelyzet, a tulajdonos es a vendegek buszken mutogatjak egymasnak a druida es miegyebb jelmezeiket, al-spiri fesztivalok szorolapjait osztogatjak, beavatasi elmenyeiket regelik... kozben ajtot csapkodnak, hangosan tarsalognak, vihorasznak, enekelnek a haloteremben, es ha epp a tarsalgoban teszik ugyanezt, akkor nyitva hagyjak maguk utan a halo ajtajat. Hasznalhato szamitogepre, jol felszerelt konyhara azonban itt leltem (a PC es a tuzhely is penzbedobos), igy par napos utitarsam tavozasa utan is maradtam, noha szerette volna, hogy a vilag vegere is vele menjek. Ha mar bogaras (!,?) lettem, ennel jobban nem lehetek, a viszketes sem fokozodik bizonyos mennyisegen tul. Az Acuario-ban tapasztalt kornyezettudatos, energiatakarekos, vegyszermentes hazvezetest pedig nagyra ertekeltem.
Miert is maradtam most egyutt valakivel? Csak szetvalasunk utan vettem eszre, hogy ez mar megint az onsajnalat jatszmaja. Tudattalanul az egyedul toltott unnepeim erzelmi lenyomata dolgozott bennem. Es talan megis valami bujkalo megfelelesi kenyszer... nem tudom, csak azt, hogy ez a par nap - talan a varos legkore miatt is - feszultseggel terhesen telt. Azonban tudom, hogy az egyuttlet-mutatta tukor meg hasznomra valhat.
Miert is maradtam most egyutt valakivel? Csak szetvalasunk utan vettem eszre, hogy ez mar megint az onsajnalat jatszmaja. Tudattalanul az egyedul toltott unnepeim erzelmi lenyomata dolgozott bennem. Es talan megis valami bujkalo megfelelesi kenyszer... nem tudom, csak azt, hogy ez a par nap - talan a varos legkore miatt is - feszultseggel terhesen telt. Azonban tudom, hogy az egyuttlet-mutatta tukor meg hasznomra valhat.
Tovabbra is elnezest a stilisztikai es egyeb hibakert, fizetos gep, ketyego ora...)
Vonatkozo blogbejegyzesek:
Porto, Cafe Galerie de Paris
Arrol, hogyan induljunk el haromszor egyetlen Caminora
Guruanalizis - Pelegrina a maglyan
A tarot Bolondja: a zur, amit magad utan hagytal
Hasznalati utasitas
Ez a jelzes mar a Camino Finisterre fele mutat...
Vonatkozo blogbejegyzesek:
Porto, Cafe Galerie de Paris
Arrol, hogyan induljunk el haromszor egyetlen Caminora
Guruanalizis - Pelegrina a maglyan
A tarot Bolondja: a zur, amit magad utan hagytal
Hasznalati utasitas
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése