"Szakadek folott nem illik lebegni" - mondta valaki okosan, mielott elindultam. Egyetertek, am a szivem batorsaga meg nem erte utol az eszemet, igy egy kicsit most meg lebegek. Ezert valasztottam egy zarandoklatot vilaggamenesem kiindulasi pontjanak, hiszen ezt az eletformat mar ismerem, igy megsem rogton az ismeretlenbe ugrok.
FATIMA: "The show must go on"
Fatima nem resze a Portugal Camino Santiagonak, sokkal fiatalabb annal. Am arra mar otthon gondoltam, hogy a kozelsege miatt megnezem, s talan innen kezdem a gyaloglast. Raadasul a kidobolegeny formaju fogorvosom (irtam rola, , a pszichoszomatikarol is, most csak annyit, hogy a varratot tiz helyett ketto nap mulva kellett kiszednie, hiszen elutaztam, a masik oldalert meg folyamatosan imadkozom), meghallvan, hova megyek, fejbol vagta ra, hogy akkor ugorjak el Fatimaba is, es imadkozzak a fogaimert. Erre nem erdemes nemet mondani. Mivel nem keszultem fel az utra, nem tudtam, mi var. Hat egy nagy ures, birodalmi semmi vart. Egyhazi es vasari biznisz. Unnep nelkul egy kongo, modern kisvaros, ezernyi boltos agresszivan csalogatta a nehany nezelodot (a portugalok altalaban onzetlenul kedvesek, elgondolkodtato, hogy epp itt nem). Fontolgattam, hogy egy mell-formaju, gyertyat vegyek, vagy egy meteres Maria-szobrot, esetleg ugyanekkoraban egy teljes jelenetet a harom pasztor-gyerekkel. De miert eppen mellet, amikor avval kivetelesen nincs bajom, inkabb egy gyomor-format vagy egy tudot, vagy barmi mast (fogsort nem lattam), van valasztek a kronikus nyavajaimbol, elegethetnem barmelyiket. Vagy a fejemet kene lecserelni, egyszerubb, mint zsaknyi testresz-gyertyat venni? Nem tudtam donteni, hat nem vasaroltam semmit. Haragudtak is ram mind a boltosok. Egy szal sima gyertyat vettem el egy becsuletkasszas helyrol, ezt gyujtottam meg az erre kijelolt helyen, a fogaimra meg az osszes testi bajaimra gondolva.
A mult szazad derekan epult "regi" bazilika kivul meg csak-csak neobarokk, belul azonban tisztan neobirodalmi stilus, en legalabbis igy neveznem. Hideg, rideg, hatalmat fitogtato, hamar ki is fordultam, fotozassal se faradoztam. Elotte oriasi, felkovezett ter, mint a romai Szt. Peter bazilika elott, most jobbara ures volt, leginkabb egy kobor kutyus koldult ott szeretetert.
A bazari hangulatrol ugy hiszem, nem az 1917-ben, Maria formajaban megjeleno entitas tehet, nem is a harom gyermek. Mi, emberek alakitottuk a sajat kepunkre mindezt. Egyebkent ismert keplet: valaki latott es hallott valamit - itt epp harom gyerek, s hogy pontosan mit, annak javat maig het pecset alatt orzik a vatikani szekrenyek -, a hatalom elobb szamuzte oket (igen, a gyerekeket a szomszed faluba), am a jelenes-sorozat a kitelepiteskor is folytatodott, sot hetvenezer tanú szeme lattara. Kinos, letagadni nem lehet, akkor tehat a jol bevalt taktika, hogy befogjuk a szelet a vitorlankba, kultuszt, szenteket faragunk a korabbi uldozottekbol, marketingeseink atirjak a tortenetet, s maris nott a nepszerusegunk.
Aztan ott van az az uj bazilika, meg egy csomo kiszolgalo epulet, inkabb sportcsarnokra es konferenciakozpontra hasonlitanak, mint szakralis epitmenyekre. A bazilikaba egyszer beneztem, belulrol tetszetosebb, talan a sarga mozaik oltarkep miatt, itt tehat vegig is ultem egy miset. A feszuletet is erdekesnek talaltam, az arc kozelrol egy szenvedo embere, lehetne barki.
Szivbol kedves embereket persze itt is talalni. Az informacios asszony peldaul, aki a pompas szallodasoron az ingyenes zarandokszallast ajanlotta egy apacarendnel, ahol vegul ket ejjelt maradtam... mert ajanlott mast is. Angolul magyarazta, hogy van itt egy magyar hely, oda menjek el, bejelolte a terkepen is, es hosszan magyarazta, mitol erdekes ez, valamit Szt. Istvanrol is... Csodas angolsagommal kb. annyit ertettem belole, hogy valami magyar dolog, ahova el kell mennem. Megtettem. Aztan masnap is, es barhanyszor visszamennek. Ugy latszik, a valoban fontos informacio tuzon-vizen, babeli nyelvzavaron at is eleri az embert. Ott volt még az a kavehaz-tulajdonos, ahova ez a no iranyitott, hogy ott hasznalhatom a wi-fit fogyasztas nelkul is. Mert persze ebben a varosban miert eppen a wi-fi lenne free. Kiirjak, aztan ingyenes, ha mar fogyasztottal valamit. Mikor vegeztem, a joemeber meg meg is kerdezte, hogy tenyleg befejeztem-e, nem kell sietnem. Nahat!
No es akkor a Magyar Kalvaria. A varoson kivul, egy dombon, olajfa es magyal-ligetben talalhato ez a kb. ket kilometeres setany, a vegen az elso kiralyunkrol elnevezett kapolna. Ott ertettem meg az asszony szavait. Azt is, hogy ezert volt erdemes idejonnom. Itt tudtam elmelyulni, a megtisztulashoz es az uthoz aldast kerni, es azt, hogy ha lehet, meg ebben az eletemben megtalaljam a kulso es belso otthonomat.
Minden stacio kapolnacskajat Amerikaba, Kanadaba, Londonba szakadt csaladok ajanlottak fel, nevvel, varossal. A hatvanas evekben, valoszinuleg kivandorolt otvenhatosok. Sorsszeru, hogy epp ide keveredtem. Ok, vagy a kozvetlen leszarmazottaik talan mar otthon erzik magukat ott, ahol elnek.
Az utolso, a tizenotodik keszult csak kilencvenkettoben, a lajosmizsei plebanos es hivei jovoltabol, a kommunizmus remetol valo megszabadulas emlekere. (Erdekesnek talalom, hogy anno meg a Maria-jelenest is osszekapcsoltak Oroszorszag megszabadulasaval, mintha ugyan egy masik rombolo gepezetet, a fasizmust nem szolgalta volna ki az egyhaz. Na igaz, utobbi nem korlatozta a vilagi hatalmukat...)
Kuncogasra birt, ahogy epp amuldoztam a hely szepsegen, elveztem hangulatat, mikor egy kis csoport korreai kereszteny utolert, es egyikuk a fejemre mutogatva felkialtott, hogy "what a beautiful hair!" O az en geppel 6-9 mm-esre nyirt, naptol fakult zarandok-frizuramtol esett ahitatba.
Az egyik jelenes helyszine nagyon emlekeztetett a Camino Primitivo egyik galiciai szakaszara. Ott, a mohos kovek, gorbe fak, csorgedezo patak mellett ereztem, hogy manok lesnek, lapulnak korottem, figyelnek. Leultem, vartam, hogy elobujjanak, de persze nem. Talan nem talaltak melto jatszotarsnak, vagy a bolcsessegukhoz hallgatosagnak a kis kopek. Itt hasonlo hangulat fogadott. Hogy a hely alkalmas barmifele tiszta jelenesre, szamomra bizonyitja az elkeszult kep is, melyen meglepodve fedeztem fel a lombokon atszurodo fenysugarat. Fel is masztam a fak kozott egy apro tisztashoz, szunditottam egyet, tudva, hogy biztonsagban vagyok.
A szallas - Acolhimento - egyebkent egy kicsinositott, nagy igyekezettel tisztan tartott, regi fabarakk volt, a noi akolban mindossze egyetlen nyajtarssal, egy brazil novel. Aggodtam a hirhedt agypoloskak miatt, am szerencsere elkerultek. A Francesen volt hozzajuk szerencsem. A szobatarsam jo erzekkel csapott le ram, osztonosen a megfelelo hurokat pengette meg bennem, a sajnalatet. Hogy ez faj, meg az sajog, most nincs penze, de otthon jol el, es ilyen meg olyan csodak tortentek vele eddig, azert indul el mindig ujra meg ujra. Ugyanis a tizedik Caminojat jarja, az elozo kilencet a Francesen. Nem kerdojelezem meg a vele tortenteket, pusztan arra gondolok, hogy ami furcsasagok velunk esnek az uton, biztosan nem dicsekvesunkre, hanem okulasunkra tortennek.
Csak beszelt, beszelt, ha ettem, jott utanam, ehes kutyakent kinezte a szambol a falatot, kozben ordogive torzult arccal sorolta, hogy mely nemzet kepviseloit utalja, mert azok ilyenek meg olyanok mind, a lisszaboni baratnoje szexualis elete meg amolyan, a santiagoi papi szeminarium szallasa meg koszos (en patikatisztasagot tapasztaltam mindig), o oda tobbe nem megy. Hm... Pedig nem hiszem, hogy eroszakkal szenteltvizzel locsolgattak ot.
Apropo tisztasag. Nagyon eltert a higinai kulturank, mar amennyiben az is valamilyen kultura, ha valakinek nincsen.
Itt kaptam nathat. Es itt almodtam egy Woland-szeru satannal. Igaz, ha mar ordog, legyen inkabb Woland, mint mas figura. Almomban felismertem, azt hiszem, eleg jol vettem a kanyart, mert mintha nem lett volna felelmetes, csak eros koncentraciot igenylo parbeszed koztunk.
No igen, mindenki azt kapja egy Camino-n is, amit odavisz. Itt legfeljebb erősebbek az impulzusok, jojjenek azok akar a fenybol, akar az arnyekbol. Ha a sötétségünket sétáltatjuk alibibol, nem akarunk latni (es többnyire ezt tesszük) tizedik zarandoklatunkon át is, akkor itt sem fogunk megvilagosodni. Otthon persze eljatszhatjuk az elvart szerepet...
TOMAR: Eljenek a tuzoltok!
Fatimabol kifele bandukolva (12 kg-os zsak, 2 kg-os oldaltaska, duplaja annak, amit caminozashoz ajanlanak, es a ket literes viztartalyomat meg fel se toltottem) azon gondolkodtam, hogy lehet egy nyolcezres varoska ilyen hosszu. A tomari turisztikai hivatal nagy es diszes epuleteben az informacios hivatalnok csak portugalul beszelt. Egy kulfoldi turistakkal es caminos ill. fatimai zarandokokkal teli varosban. Es meg en aggodom folyton a hianyos nyelvtudasom miatt, haha! Hat nem mindegy, milyen nyelven nem ertjuk egymast? Itt egyebkent tobben beszelnek angolul, mint Spanyolorszagban. Peldaul a tuzoltok! De tenyleg. Nevezett hivatalnoktol ugyanis mindosszze egy szallodai listat kaptam, nem tudott se Caminorol, se kedvezo zarandokszallasrol, vagy nem ertette, mit szeretnek, igy az utcan kezdtem kerdezoskodni a tuzoltosag felol. Meg otthon hallottam, a zarandokkonyvemben is olvastam, hogy nehol befogadjak a zarandokokat, ingyen vagy mersekelt osszegert. S igy lon. Jokepu fickok acsorogtak az epulet elott, nyomban a portashoz kisertek, aki csak a Credencialomat kerte, semmi szemelyes okmanyt, kerdesemre, hogy maradhatok-e ket ejszakat, mosolygos tamogatast kaptam, majd egy kiserot, hogy vigyen fel az emeletre. Mindezt ingyen. Egy nem hasznalt epuletszarny ures, kb. ketszaz nm-es, valamikor talan rendezvenytermebe kaptam szallast. Nehany nagyon koszos matrac a szutykos padlon (vekonyka kis izoliremre biztam higieniai biztonsagomat, probaltam almomban sem lelogni rola), a falakrol a szakma nagyjai bamultak le ram, az aram meg kikapcsolva. Innnen nyilt ket angolvece is, a noibol szatyornyi szetszort szemetet hordtam ki. Azt ertem, hogy a hazigazdak nem takaritanak, nem is hasznaljak ezt a reszt, de a zarandokok vajon miert nem hagynak rendet maguk utan? Kesobb persze eszembe jutott, hanyszor szemeteltem eletem soran en is.
Louis de Funes is itt lehetett tuzolto.
A zuhanyzo volt az igazi kaland. Alagsor, a folyoson balkani taposos vecek es egy piszoarkent szolgalo, slaggal felszerelt vaju, ajto nelkul... meg a tuzoltos filmekben latott emeletes, szokokutra hajazo mosdo. Ha eddig baj nelkul eljutott az ember, akkor az itteni ferfiaknak szant zuhanyzo zarhatatlan ajtajaval szembesult. Mulatsagos volt hallgatozni, varni, hogy csend van-e lent, s akkor elindulni. Egyebkent kedvesek, elozekenyek es mosolygosak voltak. Amikor megkerdeztem, hol talalok mukodo konnektort a telefonom szamara, ketten ugrottak fel az etkezoben az ebedjuk mellol, segitettek keresni egyet. Elso ejszakat egyedul toltottem, egy riasztas volt, a jelzesre en is felebredtem, egyebkent beke. A teraszrol a tuzoltok es mentok garazsara, valamint egy temetore lattam. Egy bokorban minden, ami kell. Na de felre a trefaval, a helyiektol tudom, hogy osszel a fel orszag elindul Fatima fele, sokan gyalog, es a tuzoltok nem csak fedelet, de etelt, es meg labmasszazst is adnak.
A varosi jardakon is a templomosok jele.
Egy romos varfal lattan elkezdtem a varosbol felfele kuszni a gazos, szemetes osvenyen, befordultam egy kapun... es leesett az allam.
Allami gondozatlansagaban is pompas kert es lenyugozo epuletek latvanya fogadott. Es igen, elfogult vagyok a templomosokkal szemben. Mig masutt nem nem tetszettek a portugal romantika tulzasai (feszen szova is tettem, hogy ment ment egy kofarago, s ahol nagy epuletbe botlott, faragott rajta egy kicsit, aztan a kovetkezo is...), itt elaleltam a kesogotikus templomkapu elott.
A szimbolumokat itt-ott meg csak felismertem, vagy felismerni veltem, de a melyebb ikonografiahoz szerettem volna erto segitseget kapni.
Ket orat bolyongtam a falak kozott, es tudtam, masnap is visszajovok. Az volt egyebkent a honap egyetlen ingyenes napja. S masnap is felfedeztem meg addig nem latott termeket, kapolnakat ebben a szamtalan kerengovel, toronnyal, folyosoval, emelettel, kerttel biro kesogotikus es reneszansz csodaban. A Manuel-stilusu (portugal kiralyi, kesogotikus elhajlas) nyugati homlokzat ciradai elott azert en is meghokkentem, mert ertem en, hogy eletfa, no de es a rejtett reszletek jelentese?
Hatul gotika, elol kesogotikus Manuel-stilus.
Az egesz epulet elvarazsolt, kulonos, de jo energiak jelenletet ereztem, noha e falak kozott is bizonyara sok minden megesett a tortelem evszazadai alatt.
Tobb ilyen reneszansz lepcson felmasztam.
Azulejo-rajongoknak ime...
Hat kerengot szamoltam meg - ez pl. egy reneszansz mestermunkanak szamit -, mind eltero hangulatu...
... de az is lehet, hogy tobb van. Ez pl. egy kisvaros foteret idezi.
Nalunk az almat nem szedik, itt a narancsot hagyjak lepotyogni.
A var a Vilagorokseg resze. Az aprocska zsinagoga meglatogatasa utan a varosban megkerestem a rend fo templomat, ahol allitolag tobb lovag es egy nagymester is el van temetve. Brierley irja, hogy ennek gondnoka Antonio, a templomosok titkainak, ikonografiajanak nagy tudoja. Csodak csodaja, bele is botlottam, eppen zarni es menni keszult. Megszolitottam, mutattam a rola keszult kepet a konyvben, hogy ugye o az, bologatott... de csak portugalul beszel. Puff nekem, mar megint ez, hogy kerjetek, es megadatik, csak azt felejtettem el kerni, hogy ha megtalalom, ra is erjen, meg angolul is beszeljen. Gondoltam, ha eleg sokat mesel, akkor valamicsket megertek belole, es az is tobb a semminel. Na ja.
A templom neve most nem jut eszembe
Masodik nap megjelent a tuzoltosagon brazil zarandoktarsnom. Hat tenyleg... mert epp kezdett mulni a natham. A zuhanyzo anomaliai hallatan nem mutatott erdeklodest, nem volt erdekelt. Most az eletbolcsesseget zuditotta ram, mint nevelendo egyenre. Hallgattam, abban az elbizakodott hitben ringatva magamat, hogy folotte allok mar ennek a szintnek, meg sem erint, igy aztan o akadalytalanul szivta az energiaimat. Es eljott a felismeres pillanata, amikor a lusta onvedelmi reflexeim megis csak beindultak. Kerdezte, megyunk-e egyutt setalni, mondtam, hogy nem. Vegre legalabb nem evek, honapok, hetek mulva, csupan nehany nap utan jutottam el idaig. Ha belegondolok, lehet, hogy jobban jartam volna, ha mas szallast keresek, mint igy, hogy a videki patikakat tamogattam borsos gyogyszerarakkal. Megint valami sotetsegest almodtam, de reggel is csak arra emlekeztem, hogy nem volt nyomaszto. Befutott meg egy kerekparos portugal csalad, meg ket magyar lany, akikkel csak koszonest tudtam valtani.
Egy helyi kis teazo fiatal tulajdonosaival a pesti Pride-rol beszelgettunk, es a bevandorlokrol. Hogy a portugal bekes nep, nem bantjak sem a feketet, sem a sargat, sem a zsidot, sem a muzulmant, sem a meleget. Legfeljebb magukban, otthon gondolnak valamit. Meg arrol, hogy egymast se gancsoljak, osszetarto fajta, otthon is, a kulvilagban is. Nem mondom, hogy nem ereztem valami irigyseg-felet. Mert hiaba tudja az eszem, hogy okkal, feladattal, okulasra szuletunk oda, ahova, ha a szivem ezt a tudast meg nem erte utol.
Coimbra fele keszultem tovabb gyalogolni, mikor hirtelen az otlott a fejembe, azert, mert jobaratommal Farobol elugyetlenkedtuk a Szent Vince fokhoz utazast, nekem meg valahogy el kene jutnom oda. A sorsra biztam, ha reggel talalok valami kozlekedest, visszafordulok az ocean fele, ha nem, akkor elore gyaloglok. Volt, es a faroi ugyetlenkedes arat alaposan megfizettem. A kerulo ara oda-vissza osszesen 22 ora utazas 7 jarmuvel, na meg a menetdijak, es a szallasarak... Ha a hulyeseg fajna, orditanek. Persze, ha a valamikor majd hinyzo etkezeseim nyoman korgo gyomromat, vagy a magat most megmakacsolo nathamat, a vele jaro tuneteket fajdalomnak vesszuk, az ejszakai horogve ugato kohogest pedig orditasnak... Tul a portugal non, a talan pszichopata olvasomon (rola eggyel korabban irtam), ra kellett ebrednem, hogy leginkabb magambol van elegem. Mert persze, hogy ide is elhoztam a regi mintakat. Azt, hogy kiket vonzok be az eletembe, meg hogy mikent banok a penzzel. Regota tudom e mintaim forrasat, vagy legalabb is eleg sokat tudok roluk, sok energiat forditottam feloldasukba, nem nagy sikerrel. Jo lenne ha a sajat erdekeimet, es a hataraimat is tudnam jol kezelni. Vagy VALAKI elvagja majd a hibas mintaim fonalat, vagy lekopnak rolam. Egy elet, ket elet...
Bar nekem is jolesne, mindezt igazan nem varrhatom Orban Viktor nyakaba, hiszen azt se tudja felelosseggel hordozni, ami valoban rajta van, nem terhelem foloslegesen. Egy szo mint szaz, en is csak arrol kapok tukrot a Caminon, amit idehozok. Nagyitosat. Az elozo ketton szereztem errol elegendo tapasztalatot.
SAGRES, SZENT VINCE FOK: "Neni kerem, tessek engem orokbe fogadni!"
A Szt. Vince-foki Faro (ez nem csak egy kozeli varos neve, hanem magat a vilagitornyot jelenti).
Megerkeztem, a buszmegalloban mindjart leszolitott egy neni portugalul, sejtettem, hogy szobat kinal, de nem, mert majd en tudom, hogy kell ezt, bemegyek az informacios irodaba. Ket perc mulva vissza is, mert a turisztikai szakerto megaszonta, hogy a draga szallodak kozott legjobban akkor jarok, ha bekopogtatok a kornyezo hazakba. A neni meg mar keznel volt. Tiszta szobacska, muviragos ugyan, de kenyelmes. Egy ora mulva a varosban setaltam, mikor egy kavezobol hajolt ki a neni, hogy menjek csak be, mutogatta, hogy meghiv egy kavera. Nahat...! A tulajdonosnovel egy kicsit elcsevegtem angolul arrol, hogy keveredtem ide, o meselte a fentebb leirt oszi fatimai zarandokaradatot. Az en nenim meg csak olvadozott Fatima es Santiago hallatan, es lelkesen magyarazta, hogy tudta o mindjart, zarandokkal van dolga, nem holmi szorfossel. No igen, sztem a cumommal, meg az egesz megjelenesemmel nem azt sugalltam, hogy most keszulok a helyi hullamlovas, vagy vizi-paplenernyos versenyen (azt se tudom, igy mondjak-e magyarul) indulni. Ujabb ora mulva gyogyleveleket szedett a kertjebol, es fozte a natha elleni teat, s hamarosan szabadkezet adott a konyhajaban, tavollete esetere is. A hazakat egyebkent is csak ejszakara zarjak errefele. Hamarosan egy morgo kutya szajabol szedegettem labdat, a bacsi tanitgatott a gazgyujto hasznalatara... szoval szinte csaladtag lettem. Szivesen kimossak a szennyesemet is... hat azt majd inkabb en, kedvesnek tetszik lenni, de teregethetek-e... Elso este a szobamban majdnem elsirtam magam, az jutott eszembe, ahogy annak idejen az ovoda keritesebe kapaszkodva sovararogva neztem ki az utcara, hatha valaki megsajnal, es egy jo helyre visz haza, meg amikor az osztalytarsnom anyukajanak oleben pityeregtem, mert inkabb szerettem volna naluk maradni, egyszoval elboritott az onsajnalat.
Egymas nevet se tudtuk, papirokat se kertek, portugalul se ertek, de megbeszeltuk Magyarorszag domborzatat, es hogy a neni evente elbuszozik Fatimaba. Nem veletlen, hogy csak az anyagiakat volt nehez kibogozni, azt, hogy ha a haromagyas szoba ket ejszakara harom szemelynek annyi (de mennyi, ha nem ertek portugalul?), akkor egy fore ket ajszakara mennyi,de ez nekem magyarul se szokott menni. Most legalabb utobb tudom, hogy kellett volna egyszerubben intezni, peldaul ha leirjuk...
Masodik este a szomszed szobaban lako drogos kinezetu, feketere festett haju, halalfejes polos norveg fiuval sikerult jot beszelgetnem a kertben, o sorozott, en kozertit vacsoraztam, a neni lelkesen kinalgatott valami sult hust, a sracra testaltam, mire o meghivott egy szorfos barba meccset nezni, meg egy caipirinhat is fizetett. Meselte, hogy naluk Osloban a kethonapos nyar alatt melegebb van, mint itt (aznap epp 24,5 fok, s alaposan belekapaszkodtam a telefonomba, tobbszor kellett exponalnom, mert a szel elfujta, azaz elmosodotta tette a kepeket.) A nevet se jegyeztem meg, csak hogy az osloi operaban vilagosito, imadja a munkajat, ahogy az operakat is, Nagy Peterrol es Katalinrol beszelgettunk, na es ennyit az eloiteletekrol. Peldaul az enyemekrol. Valamint ez volt az a tortenelmi nemet-brazil. (A lisszabonban, kozteren latott Portugalia-Ghana azert felulirta ezt az elmenyt. Egy fekete, egy feher ember, valtakozva a sokezer kozott. Ghanai es mas afrikai sracok a portugal barataikkal jottek meccset nezni. Lelkes, de bekes szurkolas, tanc, felugralas, taps, jo hangulat. Ahol a foci fiesta, nem haboru.)
S ha mar tortenelem, a credencialom (zarandokutlevel) rajza, mas zarandokoktol kapott hirek, es a lagosi turista iroda szerint is a Szt. Vince-foknal indul az osi Camino egyik utvonala. Hat errol a sagresi iroda semmit nem tudott, a ficko szerint a kereszteny dolgok nem tartoznak hozzajuk, az nem turisztikai kerdes. Nem vitatkoztam, csak arra gondoltam, hany spanyol apro falu el meg csak a zarandokokbol. Meg hogy milyen vicces, Budapestrol indulva gyalog el lehet jutni Santiagoba, vegig jelzett uton, terkeppel es zarandokszallas-informaciokkal ellatva, itt pedig semmit nem tudnak az utrol. Se jelzes, se terkep, se albergue. Azert kibuszoztam odaig, ott is csak az ajandekarus hallott errol valamit, mert olykor pecsetet kernek tole holmi kobor zarandokok. Ezt tettem en is. Es visszafele elsataltam az egyetlen uton, az autout padkajan varosig, annak is a tulvegeig, igy megtettem vagy tiz kilomtert ezen az uton. Igy kezdtem el tehat masodszor a Portugal Camino de Santiagot.
Ugy latszik, ilyen az, amikor az ember nem otthonrol hazaig caminozik, hanem vilaggamenes es sodortatas kozben. Nehany hetig nem eszem melegetelt, hogy valamikepp visszaegyensulyozzam a koltsegeket.
Az informacios a Sagres masik vegen, az ocean fole hajlo szirten talalhato kolostorromrol, es a kozeleben korvonalaiban sejtheto pogany szentelyrol se tudott semmit. En meg csak ugy belejuk botlottam.
Olyan eros volt a szel mindket nap, hogy a telefonomba kapaszkodva tobbszor kellett exponalnom, mert gyakran csak elmosodott kepek keszultek.
A kemenycsodak (meg vagy szazezer golya, a Sagres sor, az eros szel, es az idegenre is ramosolygo emberek) videke.
PORTO: mar megint...
Egyszer csak visszaertem Portoba, ahol az ut elejen meg turistaskodva, jobaratommal mar jartam. Kozjatek az uton, lisszaboni atszallas (itt is jartunk mar), 50 perc, beszaladtam a kozeli patikaba, a fogyoban levo homeopatias szereim irant erdeklodni. Harom fiatal patikus magyarazta szorgosan, terkepet rajzolt, metrot jelolt, hogy hol talalam a specialis homeopatias patikat. Mert ok ugye csak a tomegcikknek szamito Oscillococconicumot, Stodalt, meg a Sedatifot tartjak. (Utobbi jo otlet, mert ha valaki abbeli stresszeben, hogy nem jut hozza mondjuk az asztma elleni szerehez, eppen asztmas rohamot talalna kapni, keznel van a leszedalo nyugtato, es lehet, hogy szamomra is ez lenne a legegyszerubb, de plane a legolcsobb megoldas.) Csak ezutan kerdeztek meg, hogy egyebkent honnan jottem, csak ezutan emlitettem a Caminot. Nyomban tudtak, mirol van szo, helyeseltek, hogy egyedul megyek, es kertek, mondjak ertuk egy imat. En meg amint kileptem az utcara, az egiek kegyelmebe ajanlottam oket, biztos, ami biztos, nehogy elfeldjem. Nem mondtam el nekik, hogy a jelzett patikat mar nem lesz idom felkeresni, nem szerettem volna elrontani az oromuket.
Utitarsam lenyugozott, utcanevvel irta meg, hogy ha a postasszoborhoz megyek, onnan hogy talalom meg azt a portoi homeopatias patikat, amibe egyutt botlottunk bele, s amire akkor csak vallat vontam, mert boviben voltam a gyogyszereknek. Csak epp nem tudtam akkor meg, amit most mar igen. Egyszoval Portoba erkezven bele futottam ismet e patikaba, melynek a neve is az, hogy homeopatias gyogyszertar. Elsore miert is tulajdonitottam volna ennek jelentoseget, hiszen nalunk minden keruletben van legalabb egy, a szokvanyoson tul specialis homeopatias szereket is tarto patika. A ket spanyolorszagi zarandoklaton is folyton a francia gyarto reklamjaiba botlottam, es bar akkor meg tobb kemikaliat, es kevesebb homeopatias szert hasznaltam, azokat mindig sikerult megvennem valahol.
No szoval most, masodszorra betertem ide. Es itt ert poriasan szolva a pofara eses. A felsorolt tizenket szerbol (sulyos kronikus nyavajaimra szedett mergeket csereltem fel mostanaban ezekre) mindossze egyet tudott adni. A tobbit Lisszabonbol kell rendelni, 3-4 nap az atfutas, most kozbeesik egy hetvege is. Vagyis onnan, ahonnan epp eljottem. De ha legalabb tudtam volna, mar elso ittjartamkor megrendelhettem volna... bar a nagymamamnak se volt aramszedoje. Megtudtam, hogy Portugaliban tilos specialis homeopatias gyogyszereket keszletezni, csakis a megrendeloi igenyeket szabad kielegiteni, a lisszaboni kozponton keresztul. Ellenkezo esetben rendorsegi eljarasnak neznek elebe. Na de es akkor en most miccsinaljak, kerem szepen? Itt kell elpusztulnom gyogyszerhianyban? Bemehetnek egy sima patikaba, es talan kikonyoroghetnem a kozonseges mergeket recept nelkul is, ha emlekeznek a nevukre, vagy a hatoanyagukra. Kicsit lehiggadva, kesobb ide mentem vissza. Kitalalhatnak e a keszleten levo szerekbol valamilyen athidalo megoldast, amivel valahogy kihuzom Santiagoig? Mivel nem homeopatias orvos, csak patikus, nekifekudt a Schussler-sok kezikonyvenek, a homeopatias gyogyszerkonyveknek, es kert egy kis idot. Addig en atsetaltam a szomszedos, elegans optikus-szalonba, hogy megjavitanak-e a szetesoben levo, olcso, amde hon szeretett kinai napszemuvegemet. Es igen. Az egyik dolgozo potolta az elvesztett csavarokat, megtisztitotta, fel is polirozta. Ingyen es mosolyogva. Meg o szabadkozott hosszasan, hogy azt a karcolast ott nem sikerult kijavitania. Dicserettel fizettem hat, megjegyezve, hogy lathato, mennyire szereti a munkajat. Kozben a patikus talalt nekem harom tobbfunkcios szert, amolyan jobb hijan-modra. Az orvossal, evek alatt mostanra vegre jol beallitott szerek helyett. Jovo heten sor kerul rajuk, majd meglatjuk.
Ja, azt ne feledjem emliteni, hogy de bizony, ugyanabba a hostelbe mentem vissza. Immaron egyedul. Egyreszt vannak felelmek, amikkel mar kepes vagyok szembenezni, masreszt az ara miatt, es tudtam, itt mindig talalnak nekem helyet, ha visszatero vendeguk vagyok. (Hogy dicserjem is magam, egy nap alatt atszallasos buszjegyet es szallast is foglaltam telefonon. Ehhez csak turelmes, figyelmes emberekre volt szukseg a tulvegen.) Es bebizonyosodott megint, hogy ha valamit megismerunk, feloldodik a felelmetesseg. A szemelyzet ismeroskent udvozolt, s mar csak nevetni tudtam a Zebe-Zaba reggeli kavehazan, a szobam sarkaba, uvegkalitkaba tolt furdo-blokk apro mosdokagyloja fole bigyesztett bide-csapon, a nagyon pink szekreny tetejen figyelo sarga kertitorpen. Jobban zavart a szomszed epuletben zajlo reggeli falfuras, es evvel szinkronban, a szomszed szobaban folyo hangos szerelmi elet. Na de ifjusagi szallas, oruljek, hogy beengedtek, es nem csak kozos halotermi agy volt szabadon, ugye? Es csak egy haztombnyire van a vilagszep Lello-konyvesbolttol, ahova persze hogy beszagoltam megint. A hostel recepcios lanykaja reszletes terkepet adott, hogyan erem el az indiai, pakisztani boltocskakkal tarkitott negyedet, ahol elvasott nadragomat lecserelhettem. Hat ez egy kulonos vilag, nem turistaknak szant utcakkal, am mintha Isztambulban jartam volna (Ferzan Ozpetek Torokfurdoje, es Konstantinapoly rajongoi elonyben).
Tomarra, Sagresre visszapillantva, a portoi turisztikai informacios kozpontban ellattak terkeppel a Santiagoig tarto szakaszra, es zarandokszallas-listaval, valamint nehany tanaccsal az ilyen szallassal nem biro telepulesek lehetosegeit illetoen. A parti utvonalat valasztottam, nana hogy. Ez a harmadik elindulas. Csak halkan jegyzem meg, papiron - a credencialomban - egy negyedik helyszin, Lisszabon van megjelolve.
Ha valaki hasonlosagot vel felfedezni a santiagoi elbarokkositott roman katedralissal es a ter elrendezesevel, jelzem, eloben ez meg nyilvanvalobb. Porto, Cathedral Se.
Nehany altalanos megjegyzes:
A portugal autosok a lampa nelkuli zebrak elott mindig megallnak, ha latjak, hogy valaki at szeretne menni. Eddig kivetel nelkul ezt tapasztaltam. Az utca embere is segitokesz, lelkesen magyaraz, meg ha portugalul is, es nem nyugszik, mig nem latja, hogy megertettem, merre kell mennem. A boltos akkor is segit, ha nem nala fogok kolteni (kivetel eddig eppen Fatima). Az uton gyalogolva csengettem mar be hazba vizert, es kaptam. A bonyolult portoi zonas metrojegyrendszeren egy no segitett at, amikor is ketsegbeesetten, tenyeremben aprot nyujtogatva szolitottam meg, mint egyetlen arrajarot, s bar eppen telefonalt, abbahagyta, vett nekem egy jegyet. Egyszoval barmilyen problema eseten erdemes segitseget kerni, megteszik, ami lehetseges.
A portugaloknal olyan a hagyomanyos fado, a sodade (vagyakozas), mint a csehovi hosoknek Moszkva. Sovarogva emlegetik, hogy egyszer majd elmennek, aztan persze jol nem. Vasco da Gama kakukkfioka lehetett, mert o nem csak dalolgatott, de jo alaposan el is indult.
A kulso utazas minden allomasarol sincs modom irni, a belso utrol meg kevesbe. Reszben mert a telefon 250 karakter-korlatja es csokkentett funkcioi nem engedik, masreszt van ami tul szemelyes, harmadreszt nincs mindenhol ingyen wifi. Netkavezot is csak Portoban talaltam, itt keszult mindket blogbejegyzes, ketyego oradij mellett, ezert a stilisztikai es egyeb hibakert tovabbra is elnezest kivanok. Ahol pedig szallast kell keresni es masnap tovabb indulni, ott ilyesmire sincs ido. Pedig szamomra is hasznos, atgondolasra keszteto, hogy nyilvanosan fogalmazom meg a tortenteket.
Isztambulos hangulat a keleti bevandorlok negyedeben.
Vonatkozo blogbejegyzesek:
Vonatkozo bejegyzesek:
Mindennapi csodaimbol 5.
.jpg)
