2013. október 18., péntek

Bálványaink nyomában - Maya fátylába gabalyodva

Értékválság, elszigeteltség, magányérzet... Össze vagyunk zavarodva. Idolokat keresünk, olyan embereket, csoportokat, melyek kitalálják helyettünk, és megmondják, mi a helyes, mit kell gondolni, érezni, cselekedni, hogyan kell élni. ... Legalábbis azt, hogy szerintük hogyan kellene élnünk... Mint friss szerelmes a partnerére, rájuk vetítjük vágyainkat, eszményeinket, elvárásainkat. Sóvárgásunkban illúzió rabjaivá, a káprázat bolondjaivá válhatunk. 
Rajongunk... Magánéletünkben, közeli kapcsolatainkban is. Akinek nincs reális önértékelése, másokat se tud a helyén kezelni, vagy alul-, vagy felülértékel, középút nincsen. Aki magát nem ismeri, az mást se. A szeretet alapja pedig az ismeret. 
Ha nincs erős felső és belső kapcsolódásunk, az információáradatban könnyen eltévedünk. Olykor akár  a középszintű műveltség is elég lehet, a történelmi, kulturális és társadalmi jelenségek összefüggéseinek valamelyest tisztánlátása segíthet. Ám egyvalami biztosan zavarhatja ezt a tisztánlátást. Amennyiben önmagunk árnyékával nem nézünk szembe, ha az elfojtás, hárítás, másokra vetítés játszmái mindennaposak az eszköztárunkban, legyen bármekkora műveltségünk, a világot még megközelítőleg sem szemlélhetjük a maga valóságában. 

... Ugyanakkor gyarló emberként kristálytisztán sosem láthatunk. Ezért az ítélkezés nem a mi dolgunk. Úgy hiszem, az elvakult  rajongás is ítélet. Az értékválasztás azonban feladatunk és felelősségünk.


Wass Albert divatossá vált nem csak politikai, de magukat spirituálisnak nevező körökben is.  A fészbukon áradnak idézetei, a Nyitott Akadémiától a legeldugottabb ezoterikus oldalon át szinte mindenhol. Sokan nem tudják, vagy nem akarják tudni, hogy kit hímeztek zászlajukra. A vállaltan hungarista író máig nincs tisztázva, felmentve a tömegmészárlás  háborús bűne alól. 
Gyönyörűen ír szabadságról, természetről, megbékélésről...  ilyesmiről sokan tudunk írni, legfeljebb kevésbé tehetségesen. A funtineli boszorkány elbűvölt, azután az Ember az országút szélén olvasásakor bennem is felmerült a sovinizmus gyanúja.

(Háttéranyag a sok különféléből példáulhttp://nepszava.com/2013/01/magyarorszag/wass-albert-imado-vezeti-a-holokauszt-emlekbizottsagot.htmlhttp://index.hu/tudomany/tortenelem/vekwass62372/http://www.nol.hu/archivum/archiv-492683)


Böjte Csaba politikai elkötelezettsége többek számára ismert. Karácsony az Orbán családdal, és különféle megnyilatkozások. Mint ez a trianoni emlékünnepségen való szerepvállalás. Egy "elmúltnyolcévező", a jelen hatalomnak behízelgő, a megosztott társadalmat továbbosztó (a következményeket saját bőrén nem érző, más országban élő) pap legalábbis erős fenntartásokkal tekinthető a szeretet hírnökének.
Soha az egyház jól nem jött ki még abból, ha maga, vagy egy papja a világi hatalomban, vagy bármely hatalom oldalán szerepet vállalt. A jézusi tanítás hitele csorbult, jelen esetben pedig a sok szívhez szóló, valóban figyelemre méltó levélre, üzenetre, a gyermekekkel való munkára is árnyékot vet. Pszichológiában némileg járatos ember pedig elkezdi törni a fejét, hogy segítő szindróma, vagy miféle fel nem vállalt árnyék öntudatlan kompenzációja állhat a karitatív tevékenység hátterében... Szomorú, hogy politikai szereplése az enyémmel együtt még sokak figyelmét elvonja az önmagukban valóban nemes ügyektől.


Babits költészetét, különösen az istenes verseit nagyon szeretem. Jónás könyve, Jónás imája mindahányszor megrázó élmény, amikor olvasom. Jobban csak az rázott meg, amikor az ő antiszemitizmusát hozta fel egyik példaként Pál Feri a személyiségrészeink eltérő fejlődéséhez, nevezetesen ahhoz, hogy az érzelmi elakadások határozzák meg a világhoz való viszonyunkat,  messze felülírva intellektusunkat. A költő inkább nem műtette meg a gégerájkát, mint hogy az azt egyetlenként vállaló, Hitler elől Isztambulba menekült, ott sokakat ingyen gyógyító, ideutazni is hajlandó zsidó specialista hozzányúljon. Egy év halogatása, sokak rá gyakorolt nyomása után végül beadta a derekát. Az élete meghosszabbításához még jókor, a megmentéséhez már túl későn.
Mivel közvetlenül nem okozta senkinek a halálát, "csak" hallgatásával, ill. példamutatásával adta hozzájárulását egy európai és hazai gyilkos gépezet kiépüléséhez, az ő verseit - ha fenntartásokkal, nehéz szívvel is -, olykor előveszem...

(Forrás: http://www.palferi.hu/2002.03.19.http://www.remeny.org/remeny/2010-3-szam/aki-isztambulbol-jott-babits-mihalyt-megoperalni-flesch-istvan/)

 

Márai homofóbiájáról a Himnusz-költő feltételezett homoszexualitásával kapcsolatos, frissen kiröppent hírek között olvashatunk.http://magyarnarancs.hu/komplett/szerelmes-kolcsey-87008). Talán van egy határ, amin túl én se birkózom meg a kognitív disszonanciával, s ez az oka, hogy őt olvasni és idézni is szoktam.
... Az előzőekhez semmiképpen se kapcsolva, csupán Márai mentén említve: úgy érzem,  a Kölcsey-ügy nagyon ránk fér. Bennünk, egyénekben nincsenek helyükön a dolgok, országos ügyeink csupán ezt tükrözik. Privát és kollektív árnyaink között élünk.





UTÓSZÓ (2014. február)

Böjte Csaba Trianoni megemlékezésen elhangzott beszédének megtekintését - hogy, hogy nem,  pontosan mikor, no meg milyen köröknek van fenntartva a lehetőség, azt végképp nem tudhatom - a bejegyzés írásának keltezése óta eltelt idő alatt korlátozták a Youtube-on...


Vonatkozó blogbejegyzés még:
Rajongás, karizma, jelenlét... Feldmár, Tolle
Nemzethelyzet 7. - Nemzeti társasjáték "pálferis" módra
Hamvas Béla: Kiengesztelődés
Gyengeségeinkből erősséget



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése