Utazni jó, csak el kell indulni

Az utazás iránti szerelmemben sokkal állhatatosabb és hűségesebb vagyok, mint bármely más partnemer iránt érzett érzelmemben. Valahogy úgy vagyok az utazással, mint egy boldog kismama a hasfájós, nyugtalan, kibírhatatlan újszülöttjével: tehet velem bármit, én nem bánom. Mert imádom. Mert az enyém. Mert hasonlít rám. Ha akar, rám is büfizhet, engem az sem zavar.
Akárhogy is, egy flamingóhoz képest egész jól elboldogulok a kinti nagyvilágban. Megvannak a saját túlélési taktikáim. Türelmes vagyok. Kevés cuccal is beérem. Bármit megeszem. Ám a legfőbb utazási erényem, hogy bárkivel össze tudok barátkozni. Még a halottakkal is. Szerbiában egy háborús bűnössel haverkodtam össze, aki aztán meginvitált, hogy töltsem a vakációt vele és a családjával a hegyekben. ... Ha más nincs a közelben, valószínűleg egy másfél méteres dekorációs táblával is össze tudnék haverkodni. Ezért is nem félek elutazni a legelhagyatottabb helyre sem, feltéve, ha ott is találhatók emberi lények, akikkel összeismerkedhetek. Mielőtt elindultam volna Olaszországba, többen is megkérdezték tőlem: - Vannak ismerőseid Rómában? - Csak a fejemet ráztam, hogy nem, nincsenek, közben magamban azt gondoltam: De lesznek!

(Elizabeth Gilbert: Ízek, imák szerelmek)

"Úristen, Te még úton vagy?"
Nem csupán megkerültem a Földet, a Föld is megfordult köröttem. Most visszaértem oda, ahonnan elindultam. Sosem tudunk visszatérni oda, ahonnan elindultunk. Ismét ki kell találnom, merre van a tovább...

(Méder Áron: Békét és szelet! - Három év alatt a Föld körül)

A Camino 800 km, de az  is úgy kezdődött, hogy el kellett indulni, fel a hegynek. Így megy minden előre.... Ha van hová menned, a világ hirtelen kivirul, és minden egy irányba mutat, minden arról szól, és minden dologban azt látod meg. 

Ezt hívják életnek, ez hívják útnak. Ha van hová menned, minden úttá válik, mindennek értelme lesz, mindenhol meglátod a sárga nyilakat. ... Találj magadnak célt, és a világ rendeződik!!!

(Varga Lóránt: El Camino - Kis titkok könyve)